Az üzletet keresve egy kórház-stílusú zöld csempés lejáróba tértem be. Lett volna lift, de egyetlen emeletet kellett lemenni, így a lépcsőt választottam. Mikor leértem, kifordultam a lépcsőfordulóból, és egy valószerűtlenül bonyolult folyosórendszerű kórházban találtam magam. Észrevettem egy ablakot. Bent a szobában egy orvos és egy nővér beszélgettek. Behajoltam az ablakon, és megkérdeztem, hogy miért kell egy kórháznak ilyen bonyolultnak lennie. Mikor a nővér felém fordult, láttam, hogy az arca pár másodpercenként megváltozik: egyszer ráncos, vörös-tüzes szörnyszerű, máskor gyönyörű. Kinyitotta az ajtót, és kijött hozzám a kibaszottul vonzó formájában. Elindult az egyik folyosó irányába, én hátulról rátapadtam, és a lába közé nyúltam. Imádta, és jólesően ismerősen benedvesedett... Feldobtam egy műtőasztalra, de mire lenéztem a vaginájára, átváltozott egy csirkévé. Így hát nem tettem be neki. Vége.
Egy dalí-i álom
2020.06.01. 22:55 | Instant Filozófus | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://instantfilozofus.blog.hu/api/trackback/id/tr8115734630
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
