Instant Filozófus

Friss topikok

  • Instant Filozófus: Különbség, és nem elhanyagolható, hogy a Hilbert tereken alapuló kvantum-mechanika igen sikeres je... (2021.04.21. 06:54) A ma Hilbert tere a jövő platoni testjei
  • Instant Filozófus: @Matematikus: Igen! :) (2017.06.23. 10:13) Szürreális számok
  • Instant Filozófus: @ipartelep: Pontosan. A poszt nemigen érthető nem matematikusok számára, de azt akartam érzékeltet... (2013.10.31. 23:05) "Ráérzések"
  • Instant Filozófus: @ipartelep: A posztjaim (mint ez is) sokszor pillanatnyi érzések, benyomások leiratai. Ebből kifol... (2013.10.31. 22:42) Állatkert
  • ipartelep: Hát, ez eléggé személyes poszt volt, de az a jó... Az ezzel a témával kapcsolatos gondolkodásmódod... (2013.10.14. 20:51) Fényképek

HTML

Állatkert

2013.08.18. 04:26 | Instant Filozófus | 5 komment

Ma állatkerben jártam. Engem általában állatkertben, a természetben és a temetőben szokott elfogni az a kellemes érzés, amikor egyszerűen nem gondolok semmire, csak folyik az idő. Önfeledtség. Hétköznapi élet-feledtség.

Az a gondolat ötlött fel bennem, hogy az ember a fejlődés lépcsőfokait megmászva nem fog-e arra a végső következtetésre jutni, hogy valahol hamarabb meg kellett volna már állnia?

Én például szívesen lennék kacsa egy békés tóban. Úgy képzelem, hogy egy kacsa úgy éli egész életét, mint én azokban a pillanatokban, amikor mondjuk éppen őt nézem...

Arra, hogy kacsa legyek, sajnos semmi esélyt nem látok. Szóval be kell állnom a reinkarnáció hívői közé, ha nem akarom elveszteni a reményt.

(Ezzel a "kacsa lennék" szöveggel mondjuk valószínűleg nem lennék nyertes a HR-esek szemében egy állásinterjún...)

Címkék: állatkert méla

A bejegyzés trackback címe:

https://instantfilozofus.blog.hu/api/trackback/id/tr365465471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stella28 · http://www.eszteragnosztikusblogja.blogspot.com 2013.08.18. 20:09:21

Hát, nem tudom... Én egy ideje egészen szenvedélyesen szeretek ember lenni. Az más kérdés, hogy az embert olyan borzalmaknak lehet kitenni - csak azáltal, hogy a vele történő rossz dolgokat nem csak átéli, hanem fel is fogja -, mint egyetlen másik élőlényt sem. Ez persze jelentősen rontja az emberi lét élvezeti értékét. Megéri...?

Instant Filozófus 2013.08.20. 03:15:12

@stella28: A posztra simán rá lehet mondani, hogy nem egyéb, mint értelmiségi romantikus nyavalygás. Nem is ellenkeznék. (Mondjuk az értelmiségi jelzőt ki nem állhatom).

Természetesen van valami plusz abban, hogy értelmesen tudunk gondolkodni, a világot hozzávetőlegesen meg tudjuk érteni stb. De az e fölött érzett örömünk csak azért létezik, mert tudjuk, hogy ezt meg tudjuk tenni.

Egyébként napok óta gondolkodom azon, amit Te vetettél fel a kommentedben: kinek szörnyebb a szenvedése: egy állaté, aki nem érti, miért szenved és mi folyik körülötte, vagy az emberé aki érti mi miért van... Nem tudni.

stella28 · http://www.eszteragnosztikusblogja.blogspot.com 2013.08.20. 14:13:50

Ha már értelmiségi meg nyavalygás... Belinkelek egy kedves kis facebook-oldalt a felvidításodra.:)

www.facebook.com/KiabrandultErtelmisegi?fref=ts

Nem tudom, ismered-e. Nem mindegyik jó, de pártól elkapott a visítva röhögés...:D

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2013.10.14. 19:29:02

Az értelem bizonyos fokára eljutott (az értelem nyilvánvalóan folytonos, és nem "vagy van, vagy nincs" jellegű - a kutya értelmesebb a csigánál, az ember a kutyánál, és talán az embernél is valami...) lényt nem boldogítják a nála alacsonyabb értelmi szint örömei. Ezt úgy kell elképzelni, hogy bár tudjuk, hogy a disznók viszonylag jól érzik magukat egy takaros disznóólban, ahol jól etetik őket, és amely rendszeresen van takarítva, de nem cserélnénk velük. És azért nem cserélnénk velük, mert a mi intellektuális szintünkön az ő örömeik számunkra nem lennének örömök, vagy nem lennének akkora örömök, mint a mostani örömeink.

Tehát, az "örömérzés"-nek kétféle megközelítése van. Van egyrészt a szubjektív, belső öröm, amelynek viszonyítási pontjai a "saját világ"- on belüliek. A disznó (ember, stb.) az örömélményeit csak a saját korábbi- és más helyzetekben megtapasztalt örömeihez tudja viszonyítani.
És van egy "külső" (azért abszolútnak ezt sem mondanám - semmit nem szeretek abszolútnak tartani), nagyobb léptékű világ, amelyben az egyes individuumok partikuláris örömeit nem saját magukhoz (mint az első esetben), hanem egymáshoz viszonyítjuk.
Persze, már amennyire az örömöt lehet viszonyítani, és mérni. Hiszen éppen arról szól a te blogposztod, hogy egy kacsa öröme akár lehet nagyobb is, mint egy emberé. A szubjektív örömérzés mennyisége nem mérhető -egyelőre legalábbis.

Azért én a kacsa (disznó, stb.) helyett inkább egy szuperintelligencia "örömvilágát" szeretném megtapasztalni. Persze, ez nyilvánvalóan lehetetlenség. Ugyanúgy, ahogy a disznó (az ólban) az eszével, nem tudja felfogni, hogy nekünk micsoda örömöt jelenthet egy zene, egy film, egy könyv...

Instant Filozófus 2013.10.31. 22:42:15

@ipartelep: A posztjaim (mint ez is) sokszor pillanatnyi érzések, benyomások leiratai. Ebből kifolyólag sűrűn nem áll mögöttük jól megalapozott (vagy éppen semmilyen) elméleti háttér. Ha jobban kibontjuk - mint Te is tetted -, kiderül, hogy a megfogalmazott kijelentések vagy sejtetések (például mint most: egyszer talán eljutunk oda, hogy "vissza akarunk fejlődni") abszolút tarthatatlanok.

Sokszor ez engem is zavar, mert az énem másik része nem annyira szereti a hasonló gondolatsorokat. Éppen ezért elhatároztam, hogy hamarosan matematikai témájú poszttal állok elő. :)
süti beállítások módosítása