Figyeltem egy foltos kutyust a villamoson, aki a gazdája mellett ült. A gazda gyengéd volt hozzá, egy-két percenként megsimogatta a fejét. Aztán a sokadik megálló után a kutya megunta, és elkezdett körbejárni, szimatolni. Hozzám is odajött. Lenyújtottam a kezemet, természetesen érdeklődve megszaglászta azt is.
A szagingerek feltehetően évekig megmaradnak az agyban. Érdekes volt a tudat, hogy ez a kutya, akivel tök ismeretlenek vagyunk egymás számára, abban az ökölnyi kis agyában hosszú időre tovavisz tőlem rólam valamit, ami csak rám jellemző.
