Egy pityergő kislány és az anyukája szálltak fel a buszra. A közelemben ültek le, így volt szerencsém hallani, ahogy az anyuka nagyon kedves, simogató, nyugtató hangon vigasztalja a kislányt, aki ha jól értettem a lufija miatt volt elkeseredve.
Annyira jó volt hallgatni az anyuka hangját és szavait. Felnőtt létemre abban a pillanatban azt kívántam, hogy bárcsak engem is megölelne valaki, puszilgatna, és azt súgná a fülembe, hogy jól van, Instant Filozófus, szar napod volt, de minden rendbe jön majd, ne aggódj. Én itt vagyok mindig, akihez odabújhatsz a külvilág elől, ha arra van szükséged.
