Instant Filozófus

Friss topikok

  • Instant Filozófus: @quodlibet: Köszönöm! Passzol a téma, pedig nem is olvastam a posztot. :) (2024.09.25. 00:38) Az időről
  • Instant Filozófus: Különbség, és nem elhanyagolható, hogy a Hilbert tereken alapuló kvantum-mechanika igen sikeres je... (2021.04.21. 06:54) A ma Hilbert tere a jövő platoni testjei
  • Instant Filozófus: @Matematikus: Igen! :) (2017.06.23. 10:13) Szürreális számok
  • Instant Filozófus: @ipartelep: Pontosan. A poszt nemigen érthető nem matematikusok számára, de azt akartam érzékeltet... (2013.10.31. 23:05) "Ráérzések"
  • Instant Filozófus: @ipartelep: A posztjaim (mint ez is) sokszor pillanatnyi érzések, benyomások leiratai. Ebből kifol... (2013.10.31. 22:42) Állatkert

HTML

Bemutatjuk Vulgáris Móricot

2018.10.08. 17:44 | Instant Filozófus | Szólj hozzá!

Eddig még nem említettük, de Ábrisnak van egy bátyja, Móric. Ő matematikus, amit fizikus apja "még éppen" elnézett neki. Ábris pár hete nem látta már, így felugrott hozzá egy esti sörözésre.

- Fáradj be öregem -, tessékelte be Ábrist a lakásba. Míg Ábris levette a cipőjét, ő bement a konyhába két sörért, majd a két testvér a nappaliban találkozott ismét össze. - Hogy van mindenki? - kérdezte az agglegény Móric az öccsét.

- Minden oké otthon. És veled mi van?

- Pár napja volt egy felemás, vagy inkább mondjuk rejtélyes, viszonyom egy fiatal pultos lánnyal akit egy bárban ismertem meg. - Kezdte el Móric a legutóbbi sztoriját. Ábris kedvelte a bátyja sztorijait; nem irigykedve, de élvezettel hallgatta őket. - Tizenkilenc éves volt. A bárban több pultos volt, mint vendég, szóval elkezdtünk beszélgetni. Mikor megkérdeztem, hogy mikor szokott ágyba kerülni, visszakérdezett, hogy elkísérném-e. Az összes vér kifutott a fejemből, képzelheted. - Itt tartott egy pici hatásszünetet, belekortyolt a sörébe, majd folytatta.

- Mondtam, hogy inkább nálam. És képzeld, belement. Felhoztam ide, de mielőtt elkezdtük volna, kimentem szarni. Mikor bejövök, látom, hogy az egyik cikkemet olvassa, amit otthagytam az íróasztalon. Leheveredtem az ágyra, hogy várjam, hogy befejezze. Gondolatban nem adtam neki tíz másodpercet, de mikor már percekig olvasgatta, felkeltem és odamentem hozzá. Megkérdeztem, hogy érdekesnek találja-e, és azt mondta, hogy szeret tanulni. Na hallod, mi a fenét tud egy topológiai témájú cikkből tanulni? Százan ha értik a világon ezt a szűk témakört. Na de mindegy, megfogtam, az ölembe ültettem és elkezdtem neki magyarázni a cikket persze nagyon vázlatosan, konyhanyelven. Meglepett, de érdekelte a dolog. Hallottál már ilyet? - Ábris meglepett-mosolygó-elismerő arckifejezéssel rázta a fejét.

- Magyarázás közben persze tapogatni kezdtem. Hárítgatta, ám eléggé hosszú kéretés után lekerült róla a felső. - És... itt megállt a sztori, öregem. Hallottál már ilyet? Túl sokat kellett rimánkodni a farmerért, úgyhogy meguntam és nem próbálkoztam többet, nem vagyok erőszakos természet. Voltaképpen fogalmam sincs, mi a francnak jött fel. De a szituáció érdekes volt, hogy itt van a lakásomban egy lány, akinek az apja lehetnék, nincs rajta felső, de mégsem engedi magát. A beszélgetést viszont ő is szívesen folytatta, úgyhogy végigdumáltuk az éjszakát. Ölelkezve aludtunk el, a karjai közé zárt és meg is csókolt, többször is. Belefutottam egy apakomplexusosba.

Ennek a történetnek nincs igazán csattanója, de Móricot mégis be akartuk mutatni, mert érdekes színfoltja ő is a Vulgáris családnak. És hát ez a legutóbbi történet, ami megesett vele.

Címkék: vulgáris ábris vulgáris móric

A bejegyzés trackback címe:

https://instantfilozofus.blog.hu/api/trackback/id/tr5214289677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása