Egy ponton Müller említi a lehetőséget, hogy a most "eleminek" tekintett részecskéknek lehet belső struktúrája, ami magyarázhatná azok véletlen viselkedését. Ezt egyelőre nem tudni.
Müller alapvetően a természettudományban jelöli ki determinizmus-elméletének határait, és úgy tartja, a társadalmi folyamatok determinációval kapcsolatos kérdései egy új elméletet kívánnak majd meg a jövőben, amely támaszkodna az ő elméletére. Én úgy gondolom, hogy Müller determinizmus-elmélete egész jól magyarázza a társadalmi folyamatok előrejelezhetetlenségét. (És kevésbé jól a természettudományok előrejelezhetetlenségi problémáit - erről szólt az előző poszt.)
Vegyük azt, hogy valaki bemegy a fagyizóba, és kér egy pisztáciát. - A pisztácia elfogyott - jön a válasz. Ez az ok kivált egy okozatot - a vásárló válaszát (megköszöni és kimegy, mást kér, felháborodik, stb.). Előre jelezhető-e az okozat? Vegyük a mülleri definíciót: az előrejelezhetetlenséget egymástól független oksági láncon szereplő események találkozása okozza. Az világos, hogy az, hogy van-e pisztácia (pontosabban az, hogy az események olyan alakulása, hogy a pisztácia elfogyott), teljesen független attól, hogy a vásárló milyen belső tudatállapottal rendelkezik a válasz kigondolásának pillanatában. Az egyik láncon van a napi áruforgalom (vásárlók tucatjai éppen mit rendelnek, stb.), a másikon a vásárló tudata (mely a teljes neveltetését és szocializációját magában foglalja sok egyéb mellett). Az előrejelezhetetlenség ezek miatt elvileg sem lehetséges.
Arról nem is beszélve, hogy nem csak ez a két lánc lehetséges (bár persze a korábbi vásárlók tucatjainak napi fagyifogyasztása önmagában láncok tömegét foglalja magában).
