Zs. figyelmét felkeltette a kedves hang, amivel a pultos lány jól hallhatóan elbúcsúzott a kilépő vendégtől - aki Zs. gyors becslése szerint korban és kinézetben hasonló volt hozzá.
Amikor megitta a kávéját, felállt, és úgy közelítette meg a kijáratot, hogy a pultos lány biztos észrevegye. Odaköszönt, de a lány egy csendes viszláttal válaszolt csak. Ez nem kicsit lankasztotta le Zs.-t, de a kávé által megélénkített logikája hamar nyújtott némi potenciális, vigasztaló magyarázatot: - Ismerte, biztos ismerte! De mivel viszláttal köszönt, mégse közvetlen ismerőse, inkább egy gyakori vendég... Röhejes vagy, hagyd ezt abba - intette le magát, és kilépett a légkondicionált helyiségből a verőfényes délutánba.
