Reggel a buszon a sofőr rendkívül hangosan hallgatta a zenét. Mikor Elton John Sacrifice c. számát kezdte el játszani a lejátszója, hirtelen elkapott a flashback. Az jutott eszembe, milyen lenne, ha egyazon pillanatban a busz teljes utazóközönsége átélné azt, amit mondjuk egy adag marihuána elszívása során lehet érezni¹. Mintha valami fura erő átjárná az agyat, és a külvilág hirtelen átszíneződne. Minden elveszítené a komolyságát, hagyományos értelmét. Senki nem igyekezne munkába, iskolába, nőgyógyászhoz, a sofőr a végállomásra, hanem egy transzcendens közösséget alkotva átölelnénk egymást, és közösen élveznénk minden taktust, hajlongva, énekelve, csókolózva, egy testként... Extázisban.
¹ Ne próbáljátok ki, mert törvénytelen.
