Instant Filozófus

Friss topikok

  • Instant Filozófus: Különbség, és nem elhanyagolható, hogy a Hilbert tereken alapuló kvantum-mechanika igen sikeres je... (2021.04.21. 06:54) A ma Hilbert tere a jövő platoni testjei
  • Instant Filozófus: @Matematikus: Igen! :) (2017.06.23. 10:13) Szürreális számok
  • Instant Filozófus: @ipartelep: Pontosan. A poszt nemigen érthető nem matematikusok számára, de azt akartam érzékeltet... (2013.10.31. 23:05) "Ráérzések"
  • Instant Filozófus: @ipartelep: A posztjaim (mint ez is) sokszor pillanatnyi érzések, benyomások leiratai. Ebből kifol... (2013.10.31. 22:42) Állatkert
  • ipartelep: Hát, ez eléggé személyes poszt volt, de az a jó... Az ezzel a témával kapcsolatos gondolkodásmódod... (2013.10.14. 20:51) Fényképek

HTML

Hova konvergálnak a természettudományok?

2013.04.29. 06:42 | Instant Filozófus | 4 komment

Olvastam egy jó írást ezen a blogon. A tartalommal semmi vitatkozni valóm nincs, azonban néhány dolog eszembe jutott olvasás közben.

A szerző azt állítja, hogy a tudományok konvergálnak, azonban ügyesen megkerüli a kérdést, hogy hova. Ha ennyivel - a konvergencia deklarációjával - nem érnénk be, egy kicsit elgondolkodhatunk, hogy vajon hova is konvergál(nak) a tudomány(ok), és egyáltalán, mit jelent a konvergencia?. Én itt kizárólag a természettudományokra vonatkozóan válaszolok¹. Ezek kapcsán a következők mondhatók.

1) A konvergencia maga

A természettudományok célja olyan absztrakt, főleg matematikai modellek megalkotása, melyek jól közelítik a valóságban, a kísérletek során lezajló folyamatokat; a modellek által jósolt eredményeknek összhangban kell lenniük a kísérleti eredményekkel.

Hogy egy példát említsünk: modell például az atom modellje. A fizika és a kémia fejlődése során az atom fogalma fokozatosan fejlődött, egyre bonyolultabbá vált. A nagyon kezdetleges modellektől eltekintve ezen modellek végső formájukban mind matematikaiak (az elektronok pályáit Rutherfordnál körök, ellipszisek írják le, Schrödingernél és Heisenbergnél gömbfüggvények).

A természettudományoknál van egy kíméletlen kritikus: a természet maga. Ha egy modell nem megfelelő (nem egyezik a kísérletekkel), bizonyos, hogy nem a természetet kell módosítani, hanem a modellt. A modell teljesen elvetendő lehet (ez akkor fordul elő, ha a priori elméletről van szó, mint a húrelmélet), vagy módosításokkal, finomításokkal túlélhet. Ezek a módosítások jelentik a konvergenciát magát. A fontos itt a következő: a posteriori elméletekkel (és ebben a kontextusban most csak ezek az érdekesek) sohasem fordul elő, hogy teljesen el kellene őket vetni. Az fordulhat elő, hogy az érvényességi körük csorbul. Newton gravitációelmélete jól működik kis tömegek és kis sebességek esetén, noha már tudható, hogy ez az elmélet nem kielégítő.

Végső soron tehát a természettudományok konvergenciája a modellek tökéletesedését jelenti.

2) A konvergencia végeredménye

A hova kérdésre azonban - amint ezt most megpróbálom megmutatni - egyszerűen nem adható válasz. 

Ha választ lehetne adni, akkor valami olyasmit lehetne mondani homályosan, hogy a természettudomány "konvergált állapotában", "határértékben" már "tökéletesen" leírja a természetet. Ilyet azonban nem lehet mondani, két okból sem.

a) Gyakorlati ok. Egy tökéletesen konvergált, "elkészült" természettudomány egyszerűen nem képzelhető el. Az ok egyszerű: nem tudhatjuk a konvergencia végeredményét, mert nem tudjuk, mit tartogat számunkra a természet. Vajon véges sok szintje van-e vagy végtelen? Nem lehet tudni. Ha utóbbi, akkor az ember véges idő alatt véges erőforrás felhasználásával nem lehetne képes minden szintet feltárni, nem "konvergáltathatja" a tudományt. (Már a Nagy Hadronütköztető, LHC is komoly erőpróbák elé állítja a tudósokat, és az első Voyager űrszonda is csak mostanában hagyja el a Naprendszert.)

b) Elméleti ok. Nem lehetetlen, hogy vannak a természetnek olyan szegmensei, amelyeket jellegüknél fogva sohasem fogunk tudni feltárni. Ilyen lehet például egy fekete lyuk közepe vagy egy kvark belseje (ha van neki olyanja).

Összefoglalóan: a természettudomány konverenciája vitathatatlan, a konvergencia végcélja azonban elvi és gyakorlati okoknál fogva nem jelölhető ki.

¹  Valaki tudna valamit mondani például a zenetudomány és az irodalomtudomány konvergenciájáról? Őszintén kíváncsi lennék, mit válaszol a fenti kérdésekre a zenetudomány és irodalom vonatkozásában egy-egy hozzáértő.

Címkék: természettudomány

A bejegyzés trackback címe:

https://instantfilozofus.blog.hu/api/trackback/id/tr565251940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2013.07.19. 00:13:14

Nagyjából jól látod. Pontosan azért nem mondtam meg, hogy hova konvergál a tudomány, mert nem lehet azt mondani, hogy a valóság tökéletes leírásához konvergálna.
Ennek állítása metafizika volna.

Másrészt az is metafizika, ha valaki azt állítja, hogy van a természetnek elérhetetlen szegmense. Nem látom, miért lenne. A fekete lyuk belseje például episztemológiailag a elérhető, hiszen vonzza a környezetét. Ha valami elérhetetlen, az számunkra nem is létezik, kihagyható a modellből. Metafizika arról beszélni, hogy létezik.

De ismétlem, mindemellett az is metafizikai állítás, hogy a tudomány a nagy igazsághoz konvergál.

Ez a kérdés is olyan, mint isten: nem állíthatjuk, hogy nincs, de nem is szabad hinni benne. Praktikusan nem vesszük figyelembe ezt az értelmetlen hipotézist.

Ugyanígy teljesen felesleges azon agyalni, hogy a tudomány vajon eléri-e a tökéletes leírását a valóságnak.

Instant Filozófus 2013.07.20. 23:41:21

@Brendel Mátyás: " ...az is metafizika, ha valaki azt állítja, hogy van a természetnek elérhetetlen szegmense. Nem látom, miért lenne."

Nem tudom, mennyire vagy otthon a témában, megpróbálok nem szakmaian fogalmazni:

A fekete lyukas példa talán nem a legjobb. A relativitáselmélet egyenletei alapján csak a fekete lyuk középpontja (egyetlen geometriai pont) problematikus, matematikailag kezelhetetlen. Ha sikerül egyesíteni a relativitáselméletet a kvantummechanikával, ez a probléma bizonyosan meg fog oldódni.

A kvarkos példa már problematikusabb. Az atom protonokból, elektronokból és neutronokból áll. Az atomot szétszedni, elektront leszakítani az atomról nem nehéz, nem követel nagy energiabefektetést. A többi alkotórészt, az atommagot felhasítani nehézkesebb, de nem lehetetlen (sőt spontán is végbemegy). Így szétszedve az atomot azt megismerhetjük.

A kvarkok az atomoknál jóval-jóval kisebbek, de a közöttük levő kötőerő hihetetlenül erős: szétszedésükkor rengeteg energiát kellene befektetni. Mikor eltávolodnak egymástól a kötőerő anyira jelentősen húzza vissza őket, hogy a keletkező erőtérben inkább új részecskék jönnek létre, semmint a régiek szétszakadnának.

Az atomos tapasztalat alapján kézenfekvő lehet azt gondolni, hogy a kvarkoknak is van szerkezetük. Csakhogy ez a fentiek miatt talán sohasem lesz feltárható.

Ezért írtam, hogy lehet a természetnek elérhetetlen szegmense. Semmi metafizika nincs ebben.

Instant Filozófus 2013.07.20. 23:47:31

A posztban egyébként kihagytam még egy lehetséges okot a természet esetleges feltárhatatlanságára.

Ez pedig az emberi szellem esetleges korlátoltsága. Lehet, hogy a természetet leíró elmélet(ek) (ha vannak is), olyan bonyolultak, hogy azt az ember sohasem lesz képes felfogni.

(Mondjuk a tudománytörténet fejlődése nem erre mutat, hiszen az egy-egy zseni által feltárt, kezdetben csak a beavatottak által értett elmélet rendszerint később egyetemi, sőt középiskolai tananyaggá válik.)

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2013.10.14. 19:44:33

Mátyás nagyon érzékeny erre a "metafizika" dologra, és talán olyasmit is metafizikának tart, amit én nem. Én pl. azt gondolom, hogy a blogposzt témáját így lehet egyszerűen, és tömören megfogalmazni: A tudomány, ha már konvergál valamerre, akkor az objektív valóság minél helyesebb, pontosabb, igazabb leírása, ábrázolása felé konvergál. Ez az ábrázolás persze modellekkel, elméletben történik, hiszen hogyan is történhetne máshogy? Az ábrázolás mikéntje, már csak a módszer, és eszköz kérdése, nem arról szól, hogy "mi felé tart". És ebben semmi metafizika nincs.
Persze, azt én sem mondom, hogy a "valóság tökéletes" leírása lehetséges, de egyszerűen azért nem mondom ezt, mert nem nagyon tudom e kontextusban értelmezni a "tökéletes" szót. Ahelyett használom a "minél pontosabb" kifejezést. Azt minden hiba nélkül mondhatjuk, hogy a valóságfeltárás (a tudomány) egy elméleti határérték felé tart, amit úgy is hívhatunk, hogy a "valóság tökéletes leírása", csak azt lenne hiba gondolni, hogy ezt a tökéletességet pontosan birtokolhatjuk. De, másfelől meg, nem is szükséges tökéletesen. Elegendő csak annyira, hogy viszonylag jól működjenek a dolgok...
süti beállítások módosítása