Olvastam egy jó írást ezen a blogon. A tartalommal semmi vitatkozni valóm nincs, azonban néhány dolog eszembe jutott olvasás közben.

A szerző azt állítja, hogy a tudományok konvergálnak, azonban ügyesen megkerüli a kérdést, hogy hova. Ha ennyivel - a konvergencia deklarációjával - nem érnénk be, egy kicsit elgondolkodhatunk, hogy vajon hova is konvergál(nak) a tudomány(ok), és egyáltalán, mit jelent a konvergencia?. Én itt kizárólag a természettudományokra vonatkozóan válaszolok¹. Ezek kapcsán a következők mondhatók.

1) A konvergencia maga

A természettudományok célja olyan absztrakt, főleg matematikai modellek megalkotása, melyek jól közelítik a valóságban, a kísérletek során lezajló folyamatokat; a modellek által jósolt eredményeknek összhangban kell lenniük a kísérleti eredményekkel.

Hogy egy példát említsünk: modell például az atom modellje. A fizika és a kémia fejlődése során az atom fogalma fokozatosan fejlődött, egyre bonyolultabbá vált. A nagyon kezdetleges modellektől eltekintve ezen modellek végső formájukban mind matematikaiak (az elektronok pályáit Rutherfordnál körök, ellipszisek írják le, Schrödingernél és Heisenbergnél gömbfüggvények).

A természettudományoknál van egy kíméletlen kritikus: a természet maga. Ha egy modell nem megfelelő (nem egyezik a kísérletekkel), bizonyos, hogy nem a természetet kell módosítani, hanem a modellt. A modell teljesen elvetendő lehet (ez akkor fordul elő, ha a priori elméletről van szó, mint a húrelmélet), vagy módosításokkal, finomításokkal túlélhet. Ezek a módosítások jelentik a konvergenciát magát. A fontos itt a következő: a posteriori elméletekkel (és ebben a kontextusban most csak ezek az érdekesek) sohasem fordul elő, hogy teljesen el kellene őket vetni. Az fordulhat elő, hogy az érvényességi körük csorbul. Newton gravitációelmélete jól működik kis tömegek és kis sebességek esetén, noha már tudható, hogy ez az elmélet nem kielégítő.

Végső soron tehát a természettudományok konvergenciája a modellek tökéletesedését jelenti.

2) A konvergencia végeredménye

A hova kérdésre azonban - amint ezt most megpróbálom megmutatni - egyszerűen nem adható válasz. 

Ha választ lehetne adni, akkor valami olyasmit lehetne mondani homályosan, hogy a természettudomány "konvergált állapotában", "határértékben" már "tökéletesen" leírja a természetet. Ilyet azonban nem lehet mondani, két okból sem.

a) Gyakorlati ok. Egy tökéletesen konvergált, "elkészült" természettudomány egyszerűen nem képzelhető el. Az ok egyszerű: nem tudhatjuk a konvergencia végeredményét, mert nem tudjuk, mit tartogat számunkra a természet. Vajon véges sok szintje van-e vagy végtelen? Nem lehet tudni. Ha utóbbi, akkor az ember véges idő alatt véges erőforrás felhasználásával nem lehetne képes minden szintet feltárni, nem "konvergáltathatja" a tudományt. (Már a Nagy Hadronütköztető, LHC is komoly erőpróbák elé állítja a tudósokat, és az első Voyager űrszonda is csak mostanában hagyja el a Naprendszert.)

b) Elméleti ok. Nem lehetetlen, hogy vannak a természetnek olyan szegmensei, amelyeket jellegüknél fogva sohasem fogunk tudni feltárni. Ilyen lehet például egy fekete lyuk közepe vagy egy kvark belseje (ha van neki olyanja).

Összefoglalóan: a természettudomány konverenciája vitathatatlan, a konvergencia végcélja azonban elvi és gyakorlati okoknál fogva nem jelölhető ki.

¹  Valaki tudna valamit mondani például a zenetudomány és az irodalomtudomány konvergenciájáról? Őszintén kíváncsi lennék, mit válaszol a fenti kérdésekre a zenetudomány és irodalom vonatkozásában egy-egy hozzáértő.