Tudom, hogy tanítványokról vagy jót vagy semmit, de a következő olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy mégis leírom:
Pár éve volt egy magántanítványom, aki folyton az arcán levő kifakadásközeli pattanásokat dörzsölgette az arcán. Ha ez nem lett volna elég, fogszabályzója volt és amikor beszélt, az az áramló levegő hatására gyakran berezonált. Ilyenkor el kellett egy pillanatra hallgatnia, hogy a fém rezgése lecsengjen. Számomra ekkor nyert valódi értelmet a "húzzál bőrt a fogadra" mondás. És ha még ez sem lett volna elég, büszkén hangoztatta, hogy szondapépet¹ kajál, mert a kondizáshoz az jó.
¹A szondapép - mint tőle megtudtam -, olyan betegek számára készült táplálék, akik valamilyen okból nem képesek enni, rágni, ezért a pépet orrszondán keresztül kell a gyomrukba juttatni. Tápanyagdús, mert kevés tárfogatba kell sok szükséges összetevőt besűríteni. Kértek?
