Ha van valamilyen tömeg- és családi rendezvény, amit őszintétlensége miatt ki nem állhatok, az a ballagás (az esküvő mellett, de arról az előző poszt szól).

Hogy miért? Válaszképpen írtam egy fiktív ballagási beszédet, melyet egy fiktív igazgató olvas fel egy fiktív középiskolai ballagáson.

Kedves végzős Diákok!

Mindenek előtt hadd gratuláljak Nektek szívből tanulmányaitok sikeres lezárásához! Négy évvel ezelőtt, mikor először - talán kissé félve, de bizonyára várakozással teli - léptétek át ezen alma mater¹ kapuit, elgondolkodhattatok, vajon mennyi munka áll előttetek. Négy hosszú, dolgos esztendő új tanárokkal és osztálytársakkal, röpdolgozatokkal és témazárókkal. Néhány tanárt és osztálytársat az évek során megszerettetek, sokan közömbösek voltak és egyeseket talán ki nem állhattatok. Ám higgyétek el, ez csak az "odakint" rátok váró életben majd fellépő kapcsolatok lemodellezése.

De vissza a mai ünnepünkhöz! Legyen ez a beszéd egyfajta győzelmi jelentés számotokra: igen, sikerült! Ami négy éve még a távoli jövőbe tolódott ki, ma már csak múlt. Annyi tudáspróbán és év végi tézén, mint akadályon túllépve ma már kijelenthetjük: sikerült! Megértetek! (Erről egyelőre nincs tárgyi bizonyítékotok, mert késik a nyomda.)

Hogy mit is jelent ez az érettség? Arról szóló igazolást, hogy bármilyen morális értelemben jó emberek lennétek, bizonyosan nem. Meggyőződésem, hogy vannak közöttetek kitűnőre érettségizett seggfejek és alig-alig átcsúszó remek emberek is.

Talán akkor állunk legközelebb az igazsághoz, ha azt mondjuk: az érettségi bizonyítvány zöld jelzés a munkaerőpiacra menet. A humánerőforrás-menedzserek szemszögéből nézve éretté váltatok arra, hogy a kizsákmányoltak hosszú sorába álljatok. Bizonyára azért lesz közöttetek néhány, aki képességei vagy kapcsolatai révén feljebb emelkedik és így valamivel szerencsésebb élete lesz.

Sokan egyetemre-főiskolára is felvételt nyernek. Mások hamarosan családot alapítanak. Néhányan közületek a kapun kilépve huzamosabb ideig munkanélküliek lesznek. Egyet azonban - bárhova is vessen a sors Benneteket - soha ne feledjetek: noha egyesek szerint aki semmire nem viszi az életben, az annyit is ér, én azonban azt mondom Nektek, hogy az a mérce, mely szerint a társadalom megítél majd Titeket, egyáltalán nem a lehetséges egyetlen mérce. A legfontosabb viszonyítási alap Ti magatok vagytok magatok számára. Ha életetek nagyobb hányadát leélve eléritek azt, amit az elején elterveztetek - legyen az bármily' csekélység is -, már elmondhatjátok, hogy vittétek valamire.

Ha most, a "nagybetűsbe" való kilépés előtt valamilyen bölcs tanácsra vártok tőlem, akkor talán annyit mondhatok: álljatok rá valami olyanra és foglalkozzatok vele rengeteget, ami Titeket személy szerint nagyon érdekel. Legyen az akár a legnagyobb hülyeség, abból lesznek a nagy dolgok. Sőt, minél nagyobb hülyeség, annál jobb, mert legalább kevesen mehetnek utánatok. Legyetek úttörők!

De még az úttörésnél is fontosabbnak tartom, hogy figyelmeztesselek Benneteket: fogyasszatok el naponta legalább két liter alkoholmentes folyadékot, egyetek vitamindús ételeket és rendszeresen járjatok egészségügyi szűrésekre, mert így évtizedekkel nyújthatjátok meg az életeteket.

 További sok sikert és ma estére jó bulizást kívánok!

¹Ezt a kifejezést az igazgatók nagyon szeretik.

(Ez félig vicces, félig lehangoló. Most akkor a mániás vagy a depressziós szakaszomban vagyok?)