A minap ütött szöget a fejemben, hogy három olyan fiú-lány "párt" is ismerek, melynek tagjai nem járnak ugyan, de sülve-főve együtt vannak. Tudjátok, ők azok, akiknek a háta mögött folyton azt szoktuk kérdezni egymástól, hogy vajon dugnak-e.
Eltöprengtem, hogy vajon mi lehet az ilyen kapcsolatok "összetartó ereje", túl a szokásos barátságon és azon, hogy természetesen jól megértik egymást. Arra jutottam (bár szerintem ez nem valami hatásos magyarázat), hogy ezzel leszerelhető a "külvilág", melynek egyes párkapcsolatban élő tagjai folyton felteszik azt a marhára idegesítő kérdést, hogy van-e valami csaj/srác a láthatáron. Ilyenkor azt lehet mondani, hogy éppenséggel van egy. És slussz-passz.
És hogy az ember mennyire nem veszi észre saját magát: utólag rájöttem, hogy nekem is van egy hasonló barátnőm. Az én esetem mondjuk nem egészen a fenti, de nem is annyira nem az, hogy ne mondhassam rá azt, hogy hasonló. :) Azért csak hasonló, mert ritkán találkozunk. Azt a jó elején tisztáztuk, hogy én le szeretnék vele feküdni, ő meg nem szeretne velem. Szóval ezt a kérdéskört hanyagoljuk, de ettől eltekintve remekül megvagyunk. Egy rakás olyan dolgot elmondhatok neki, amit másnak nem mondanék. Ehhez például az is jól jön, hogy szinte nincs közös ismerősünk. Csak úgy vagyunk egymásnak.
