Szia!
Egy másik blogon keresztül találtam rá a tiédre - nagy örömömre, mivel megismertem egy újabb "hitetlen" blogot, amit olvashatok:)
Sok bejegyzésedet olvastam, jópár közülük nagyon tetszik. Például ez. Mivel nekem is sokszor volt már hasonló impresszióm, teljesen át tudom érezni azt, amit leírtál. Igaz, az erre adott reakcióm, azt hiszem, kicsit más, mint a tiéd: a "csak úgy"-ra nekem a "csak azért is" a válaszom, ami alatt azt értem, hogy nem adom fel a magyarázatok a keresését, bármilyen abszurdnak tűnik is a mindenség. Mert lehet, hogy van magyarázata. Meg az is lehet, hogy nincs. Nem tudom, melyiknek örülnék jobban; mindenesetre próbálok a különböző válaszlehetőségek tekintetében pártatlan maradni, és inkább magára a keresésre koncentrálni. Legfeljebb lesz egy értelmetlen hajszával eltöltött életem...
Te még szoktál ilyesmivel foglalkozni? Azt már olvastam, hogy matematikus vagy, de érdekel, hogy ezt mennyiben fogod fel menekülésként és/vagy mennyiben keresésként.

@stella28: Szia "Stella28"!

Köszönöm, hogy írtál.
A válaszok keresése sohasem értelmetlen, még akkor sem, ha életed végéig nem találod meg azokat. Az ilyen út során mindig jut valamire az ember. Szóval, épp ellenkezőleg, szerintem az nem él igazán, aki ilyen kérdéseken nem töpreng. Tehát csak előre! (Mondjuk az is igaz, hogy aki ilyen kérdésekkel nem "fárasztja" magát, annak jóval könnyebb.:))

A "csak úgy" és "csak azért is" szembeállításával kapcsolatban: ezzel a "csak úgy"-gyal én nem megspórolni akarom a válaszokat, mondván, hogy valami van, és kész. Az a legizgalmasabb az egészben, hogy egy előre el nem tervezett folyamat során - mint amilyen a Világ folyása - olyan megmosolyogtató dolgoknak lehet fültanúja az ember, mint egy macsek nyelvének neszezése egy magányos éjszakán. :) Gondolj bele: milyen messze van ez attól az állapottól, aminek természetesnek kellene lennie; nevezetesen a semmitől.

Hogy egy másik kérdésedre is válaszoljak: eredetileg azért lettem matematikus, hogy a XX. század forradalmi fizikai elméleteit, mint amilyen a kvantummechanika és a relativitáselmélet, meg tudjam érteni. Ez nálam az, amit Te "csak azért is"-nek mondasz. A válaszkeresés.

Ma már inkább annak örülök, hogy ebben a kaotikus, befolyásolhatatlan, hömpölygő, megérthetetlen, átfoghatatlan világban vissza tudok időnként vonulni, és a "renddel" tudok foglalkozni, amit a matematika nyújt. (Ebből azért ne vond le azt a következtetést, hogy antiszociális vagyok. Sokáig nem bírom a papír felett sem. ;))

Most pedig megyek olvasni a blogodat, mert eddig csak egy posztig jutottam! ;)