Á. egy kávéző első emeleti teraszán ücsörgött éppen, amikor egy, a terasz alól kifelé elhaladó szőke fejbúbra lett figyelmes - ennyire marginális vizuális inger már elég volt, hogy tekintete odavonzódjon. Ezt a nők elhaladásai általi kizökkenthetőséget Á., fejlett önkritikával, egy kicsit betegesnek vélte.
Ahogy kihaladáskor a hölgy feje, vállai, karja-háta, feneke és végül a lábai megjelentek, Á.-ban egy görbe rajzolódott ki amely a nő kívánatosság-faktorát ábrázolta a már felfedett részletek függvényében. Ezt továbbgondolva, Á. sebtiben megalkotta a női attrakció-görbe definícióját. Ez úgy rajzolódik ki, hogy a nő fejtetőtől lefelé haladva egy vízszintes vonal mentén hátulról felfedődik (ruhában, de az elmélet egy haladóbb változatában anélkül), és közben folyamatosan mérődik, hogy mennyire vonzó vizuálisan a jelenség. Elülső verziója értelemszerűen definiálódik.
Á. kiitta a kávéját, lesétált a lépcsőn, és kilépett a forgatagba.
