Nemrégiben egy haldokló rokonomat látogattam meg. Végsű stádiumű daganata volt.
Ahogy láttam magam előtt a testét (a szelleme már valószínűleg értelmezhetetlen, torz agyhullámokban merült ki, ahogy az agyi kémiája teljesen felborult), az a sajnálatos felismerés fogalmazódott meg bennem, hogy: hagyni a testedet szétrombolni a rák által - igénytelenség.
Jobb esetben úgy éled le az életed, hogy némiképp odafigyelsz a testedre. Sportolsz, egészséges ételeket eszel, szűrővizsgálatra jársz, és így tovább. Szereted a tested annyira, hogy nem akarnád nyomorult, aszott, pisit és kakát maga alá eresztő rongybábuként látni. Amit/akit szeretsz és tisztelsz, nem hagyod szétrágni, tönkrebaszni, eltulajdonítani, odadobni.