Mondják pszichológusok, hogy a sok FB-üzenőfal-nézegetés depresszióssá tehet. Az ok szerintük az, hogy akaratlanul is összehasonlítjuk a sivár életünket mások posztjaival, melyben mosolyognak, utaznak, boldogok, stb. Nos, nekem éppen az ellenkezője okoz depressziót. Az, hogy az emberek egyetlen igazán fantáziadús, emlékezetes dolgot nem posztolnak ki. Érdektelen pillanatokat örökítenek meg ami csak nekik fontos és amivel csak a kurva drága és energiafaló, ezer kilométerekre levő adatközpontok tárhelyeit töltik meg trash-sel.
A közösségi háló nagyvonalakban tulajdonképpen csak ennyi: mindenki látszólag ingyen kap egy iszonyat drága infrastruktúrát, hogy fontosabbnak érezhesse magát, de egy százalékos hatásfokkal használja.
Náluk már csak azok az elszomorítóbbak, akik emiatt depresszióskodnak és isten háta mögötti blogokban írják ezt le, megint csak távoli adatköpontokat terhelve és tevékenyen hozzájárulva a bolygó erőforrásainak kiszipolyozásához.
