Ahogy a metrólejáró lépcsője felé kanyarodott, egy villanyoszlopnál várakozó férfire vetődött a szeme. Az ránézett és a cigifüst kipöffentése közben összeszűkült szemmel csak annyit mondott: "hasta la vista, baby!" - és elindult a másik irányba. A fiúnak nem is volt ideje mosolyogni a mesterséges intelligencia által generált viccen, mert ahogy tovább lépett, rögtön megpillantott egy bőrdzsekis alakot, akinek a hátára egy hülyén vigyorgó karikatúra-szerű arc animációja volt vetítve.
Mióta megvette a kiterjesztett valósággal ellátott szemüveget, egyszer sem nyúlt drogokhoz. Mindig is csak a nyomasztó szürkeséget akarta elűzni, mivel magától nem tudta vidámnak látni a világot. A munkája miatt hétköznap nem drogozott, de péntek és szombat este betépve a körúton sétálgatva színesnek és érdekesnek látott mindent. A szemüveggel végre hétköznap is vidámabban járt az utcán már hónapok óta. Ma azonban elhatározta, hogy leveszi. Egészen eddig sétálva nem tudta rávenni magát, de mikor a mozgólépcsőhöz ért, szimbolikusnak érezte a pillanatot. Ahogy a lépcsőn állva merült a föld alá, el akart végre merülni a valóságban is... Mikor levette a szemüveget, a történéstelenség elementáris erővel csapott le rá. Mire a lépcső aljára ért, teljesen magába zuhant a kifejezéstelen arc-tömeg láttán. Sosem gondolta volna, hogy a semmi ekkorát tud ütni.
Visszavette a szemüveget, ami harsány színekkel a "Le ne késd!" szöveget vetítette a testét elsodró metró elejére. A vezető még látta ahogy a fiú zuhanás közben mosolyog.
