Ma reggel egy kutya minden előjel nélkül odaszaladt hozzám, rámugrott, szaglaszott, játszadozott. Bassza meg, ez pont az, amit mi, ezer felől társadalmilag, családilag, egyénileg, tanárilag leszedált életünkben sosem teszünk meg: odamenni egy érdekesnek tűnő embertársunkhoz és megölelni, viccelődni. Vagy akár megszagolgatni. Miért is ne?
Találkozás egy kutyával
2018.01.29. 05:46 | Instant Filozófus | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://instantfilozofus.blog.hu/api/trackback/id/tr2713612489
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
