Lekapcsolt lámpa mellett még elmélázott azon, hogy addigi élete mennyi lenyomatott hagyott már a testében: nem nagy dohányos, de annyi cigit azért elszívott életében, amennyi bizonyosan meglátszik a tüdején és az ereiben. Az alkoholt mindig is szerette, így a máján a nyomok, ha még nem súlyosak is, de biztosan kiütköztek már. Az évek során elfogyasztott zsír párnát fon a hasa körül. És akkor ott vannak még azok a jelek is, amiről igazán nem is tehet: öregednek a csontjai, érdesebb és ráncosabb a bőre, és az évtizedeken át szinte tökéletes ritmusban verő szíve sem a régi már.
Be vagyok ebbe zárva, és nincs menekvés. - gondolta magában. Az agyam viszont - nyugtázta némi vigasszal - még rendben van, hiszen ez a gondolat is megszületett benne.
