Egy ismerősömmel sörözés közben beszélgettünk, és mikor a véletlen fogalmára terelődött a szó, azt mondta, hogy a véletlen nem más mint a káosz a végtelen hatványra emelve. Rögtön megértettem, hogy miről beszél, még akkor is, ha ezek a fogalmak (káosz, végtelen hatvány) nem egyszerű fogalmak matematikailag. Azért értettem meg könnyen, mert intuitíve elég kézenfekvő.
Magam mostanában elég sokat gondolkodom a tér és az idő természetén (konkrétan azon, hogy hogyan lehetne diszkretizálni, mert sok jel mutat arra, hogy kis léptékben a tér talán nem folytonos), sok ötletem van, de szinte semmit nem tudok matematikailag preciz formába önteni.
Ki tudja hány újszerű gondolat születik abból az agyi zajból, amit az előző posztban írtam, de a következő zaj már a feledésbe is repíti az előző gondolatot. Ha lenne (a jövőben) egy szuperszámítógép, amelyre mindenkinek az agya rá lenne kötve, és ez a gép mint valami szuperagy működne, mely a rákötött agyak gondolatait értelmezi, rendszerezi, továbbgondolja, következtetéseket von le belőlük, akkor az... új minőségi szintre emelné a gondolkodást. Ez a jelenből nézve több mint pszichedélia... :)
Gondolathullám-szuperkomputer
2016.06.28. 16:45 | Instant Filozófus | Szólj hozzá!
Címkék: pszichedélia gondolathullám
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://instantfilozofus.blog.hu/api/trackback/id/tr788852456
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
