Nem vagyok a keleti vallások szakértője, csak Az öt világvallás c. könyvet lapozgatva eszembe jutott néhány gondolat. Ezekről írnék most egy picit.
Nekem nem szimpatikus az, hogy a keresztény ember misztikumot lát sok mindenben, amiben nincs. Ilyen mondjuk a halál. Vagy hogy egyes dolgoknak, úgy mint bűn, szeretet stb. transzcendens eredetet feltételez. Más, fogós kérdéseket pedig elintéz azzal, hogy rávágja a választ: Isten az oka. Ilyen a Világ keletkezése, az élővilág sokszínűsége, például.
Glasenapp könyvének taoizmusról szóló fejezetében azonban sok megközelítés valahogy adekvátabb választ ad a fenti kérdésekre.
Kezdjük a halállal. A rokonok (akik alig bírják elképzelni, hogy hogy lehet valaki ateista) időnként provokatív célból :) nekem szegezik a kérdést, hogy "akkor szerinted mi történik a halál után?" Én meg - hasonlóan provokatív célból - rávágom, hogy elrohadunk, és kész. :)
Nálam költőibben fogalmazza ezt meg Csuang Csou a 176. oldalon:
"Temetetlenül a varjaknak és a ragadozó madaraknak szolgálok majd táplálékul, eltemetve a férgeknek és a hangyáknak..."
Ugyanő helyreteszi az ember Világmindenségben betöltött szerepét is (175. o.):
"A kilenc földrészen lakó valamennyi ember közül az egyes ember csak egy. Ha tehát összehasonlítjuk őt a lények miriádjaival, nem olyan-e, mint egy szőrszál vége egy ló testén?"
Folytassuk a Világ keletkezésével. Csou őszintén bevallja, hogy fogalma sincs, miből keletkezett a világ (ami szerintem az egyetlen tartható álláspont):
"Az, hogy a kakasok kukorékolnak, és a kutyák ugatnak, az emberi bölcsesség számára felfogható. De a legnagyobb bölcs sem képes megmagyarázni, miért alakultak a dolgok olyanná, amilyenek, és nem tud rájönni, hogyan fejlődnek tovább a jövőben... Az értelem a dologi világ határfogalma. Beszéd és hallgatás nem elegendő ahhoz, hogy a taót felfogja." (A tao körülbelül a minden anyagi létezőben megtestesülő rend és törvény.)
A tao a világ ősoka is, abban az értelemben, hogy "ebből a megismerhetetlen transzcendensből keletkezett a lét, vagyis a mindenség egységes voltának állapota, melyben minden különbözőség még szétválasztatlan... Azzal, hogy a mindent egyesítő taoból sokság lesz, a világban ellentétek keletkeznek, amelyek korábban nem léteztek. Jó és rossz, nehéz és könnyű, hosszú és rövid, magas és mély, korábbi és későbbi feltételezik egymást." (Lao-Ce)
Ez szerintem rímel arra, ami ténylegesen történhetett a Világ keletkezésekor (csak spekuláció): a Világegyetem ősalakjában egy összefonódott kvantumrendszer, melyet egyetlen hihetetlenül nagy Hilbert téren értelmezett hullámfüggvény ír le. Ebben a térben nincs értelme távolságokról és időtartamokról beszélni, mert minden elválaszthatatlan, megkülönböztethetetlen. Aztán a hullámfüggvény redukciójaképpen előbukkannak az egyes részek, mint önálló létezők... És innentől van nehéz és könnyű, hosszú és rövid, magas és mély. Aztán az ember megjelenésével most már van jó és rossz is.
A tao tehát, meglehet, pusztán csak az a személytelen és akarattalan természettörvény, amit vizsgálunk is évezredek óta. A taoista filozófusok elmélkedéssel, a természettudósok pedig ingára felfüggesztett golyókkal, kísérleti egerekkel, lélektannal, távcsövekkel, lombikokkal meg Rorschach-teszttel.
Most pedig megyek, és befizetem a villanyszámlát.
