Az utóbbi 4 hétben rengeteget dolgoztam. Az agyamat nem tudtam megállítani, hajnali háromkor arra ébredtem, hogy az önjáróan dolgozik. Már reggel fél hatkor fenn voltam és alig vártam, hogy beérjek a irodámba és folytassam a számításaimat. Noha éreztem, hogy pihennem kell már, az agyam nem hagyott. Külön életet élt. Nem érdekelt semmi más, csak a végére járni annak, amit elkezdtem. A végén már erős fejfájásom és homályos látásom volt. Tisztára, mint a másnaposság: párna alá temetett fej, mindentől távol lenni akarás. Éppen csak a remegés és a hőhullámok hiányoztak.
De végre befejeztem.
