I.
- Nézd, Isten. Én úgy gondolom, bele kell vinni valamennyi tökéletlenséget, szabálytalanságot a Teremtésbe. A tökéletes unalmas. - érvelt már sokadjára az Ördög, akinek akkor még egyáltalán nem csengett rosszul a neve a Paradicsomban.
- Gondolj a kaleidoszkópra. Egyszerű szabályok működtetik, mégis végtelen változatosságot mutat. Ilyen teremtett világot akarok. Determinisztikusat, gyönyörűt. - Isten, noha biztos volt a dolgában, érezte, hogy érvei nem egészen átütő erejűek.
- Azt akarod, hogy a Teremtés fázisának utolsó pontjában már meg tudjuk mondani, mi lesz ezer év múlva, vagy ezer milliárd év múlva? - folytatta az Ördög, aki tudta, hogy sok angyal az érvei hatására, úgymond, az ő oldalán áll már, noha a Mester tekintélye kikezdhetetlen. - A teremtményeinknek szabad akaratot kell adnunk.
- A szabad akarat indeterminisztikus, kontrollálhatatlan. Bármikor felütheti a fejét valami előre nem látható probléma. Teremtményeink bármikor megtébolyodhatnak. - adott hangot félelmeinek Isten. További érvek híján - maga is tudván, hogy erőből beszél már - kihasználta tekintélyét: - menjünk pihenni, holnap kezdjük. Nem adok szabad akaratot a teremtményeimnek.
Az Ördög látszólag tudomásulvette a dolgot, bólintott és lelépett Isten trónjának jobb oldaláról. Ez a hely az Ördög, a legszeretettebb tanítvány számára volt fenntartva.
II.
Hat nappal később Isten pompásan érezve magát hátradőlt. Megannyi tervezés, számítás, tanakodás után végre kész. A főmű elkészült. Nincs más hátra, mint gyönyörködni! A ragyogóan szép kék égbolt, zöld fű és a mezőn játszadozó szarvasok leírhatatlan gyönyört jelentettek számára. A legteljesebb élményt azonban mégis Ádám és Éva nyújtotta. Ők a teremtés betetőzése. Ahogy a gyönyörűséges Éva órák óta a különböző színben pompázó virágokat szemlélte önfeledten, Isten maradéktalan, tökéletes boldogságot érzett.
Hamarosan megérkezett Ádám is paradicsomi felfedezőútjáról. Megkérdezte, miért nincs ebéd, és még be sem fejezte a kérdést, mikor - oktatási célból - egy hirtelen mozdulattal pofánvágta Évát.
Isten elhűlve szemlélte az incidenst, és egy szempillantás alatt megértette: Ördög a háta mögött megmanipulálta a teremtést.
Így történt, hogy Isten mélységes csalódottsággal átadta az Ördögnek a Világegyetemet, mert nem érezte azt sajátjának. Az Ördög azonban, látván a földi fejleményeket, maga is megrőkönyödött, mit okozott fiatalos makacssága, és a Mesterrel való szembenállás erőltetése. Most kart karba öltve, a legnagyobb egyetértésben azon munkálkodnak, hogy mentsék a menthetőt...
