Ma egy taxival utaztam, és a taxis kishíján elgázolt egy gyalogost. Neki is ment, de szerencsére nem történt sérülés. Ám ami ezután történt: szerencsétlenségemre le volt húzva az anyósülés ablaka (itt utaztam én; már nem az ablakban hanem az ülésen), és ez lehetőséget teremtett a gyalogosnak, hogy elkezdjen ordibálni azon - és rajtam - keresztül. Miközben finoman kiszállásra kérte fel a sofőrt (az ajtó rugdosásával nyomatékosítva kérelmét), a
szájából parabolapályán kirepülő nyálcseppek a csupasz karomon landoltak. Én teljesen nyugodt voltam, tisztában lévén azzal, hogy én nem lehetek a baj okozója, tehát a fizikai bántalmazásom nem foroghat fenn. Halkan továbbindulásra kértem a sofőrt. Néhány további keresetlen szó rajtam keresztüli visszakiabálása után végre el is indultunk.
Ez csak most jutott eszembe: mi lett volna, ha komoly arccal az illető felé fordulok és ezt mondom neki: kedves uram, én, Instant Filozófus arra kérem önt, hogy szíveskedjék a szájából kirepülő nyálcseppek pályáját fejének elmozdításával oly módon befolyásolni, hogy azok lehetőség szerint ne érjenek engem.
