A jelenlegi albim házinénije a múltkor bekopogott, hogy fogok-e vacsorázni. Alsónadrágban voltam, hát úgy nyitottam ki az ajtót. Ez van, mit lehet tenni? (Azt lehetett tenni, hogy nem álltam ki teljesen.:))
Röviden beszélgettünk is. Észrevettem, hogy amikor azt hitte, hogy éppen nem rá nézek, néha lejjebb-lejjebb pillantott (mint ahol az arcom van:)).
Vicces volt látni, hogy egy ötvenes hölgy diszkréten lejjebb-lejjebb pillant (mint ahol a húszas évei vége felé járó albérlője arca van).
