Ha hívőkkel (keresztényekkel) beszélgetek, mindig az az érzésem, hogy az érvelési potenciáljuk addig terjed, amíg valamilyen nem teljesen nyilvánvaló erkölcsi kérdést nem kezdünk el feszegetni. Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy ölni bűn (bár azért az aktív eutanáziát is ide sorolva már ez sem egyértelmű...)
Az azonban már kevésbé világos, mit "gondol" Isten az óvszer használatáról, mondjuk. (Elég csak a pápák felemás állásfoglalásaira gondolni.) A helyzet az, hogy ha valamilyen erkölcsi kérdésben elfoglalunk valamilyen álláspontot, azt annak alapján tesszük, hogy milyen kulturális közegben szocializálódtunk (például európaiak számára a becsületgyilkosság köztörvényes bűn, egyes kultúrákban viszont megengedett). Úgy gondolom, ez a keresztényekre is érvényes. Nem "a ténylegesen létező Isten" eleve adott tulajdonságaiból és erkölcsi útmutatásaiból vezetik le logikai úton az álláspontjukat. Az Isten fogalma ugyanis nem teszi lehetővé, hogy kényes erkölcsi kérdésekre a válaszokat levezessük belőle. Ehhez Isten fogalma, hogy úgy mondjam, nem elég definit, meghatározott.
