- Én a jobb kezem gyűrűsujjának középső ujjpercén növő szőrt rendszeresen vágom és abból gyűjtök párnát Lacinak, a zsebcsótányomnak. Ismeritek Lacit.
- Ebben nincs semmi különös. De miért a középső ujjpercedről gyűjtöd a szőrt? Az alsó ujjpercen több szőr nő. - Vetette fel Illés.
- Azért, mert Laci saját bevallása szerint így szereti. - válaszolta Rezső.
- Logikus. Én viszont csak azokon a napokon vagyok hajlandó körmöt vágni, amely napok naptár szerinti sorszáma nem osztható tizenhárommal. Ha azonban látogatóm érkezik az ominózus napon, akkor annyit engedélyezek magamnak, hogy minden második körmömet vágom le, a bal kisujjamtól számítva.
- Ebben sincs semmi különös. - Nyugtázta Rezső.
- Természetesen nincs. És te, Cecil? Neked milyen ilyen szokásod van?
- Hát... - Cecil elpirulva lesütötte a szemét, mert tudta, hogy olyasmit fog bevallani, amiért társai megvetését vívja ki - én... hátulról előre szoktam elolvasni az újságot.
- Micsoda?! - hördültek fel kórusban.
- Ne baszd meg Cecil! Ez nagyon gáz!
- Tudom, na. De hát mit csináljak? - Cecil összefordította cipői orrát és azokat bámulta. - Nem tehetek róla. Már számtalanszor próbáltam erről leszokni.
(Lássátok még: http://instantfilozofus.blog.hu/2010/08/30/22_betu_1 )
