A fenti című könyvet dr. Máriás Béla írta. Vele egy érdekes riport itt:
A könyvből pedig itt olvashattok részleteket.
Még nem fejeztem be az olvasást, de máris elmondhatom, hogy egy remek könyvről van szó. Remek, de nem a "klasszikus" értelemben. (Mit jelent a klasszikus értelem? Na mindegy.)
Egy félhalott kriptalakó a főszereplő, aki a legképtelenebb helyzetekbe keveredik. Például megerőszakolja(!) egy hajléktalan, bűzlő, kéz és láb nélküli nő! Ehh, de hatásvadász vagyok. A lényeg persze nem a fenti jelenet, hanem az, hogy egy élettől teljesen elidegenedett, egy kriptában állandó nyugalmat kereső félholt egyén miként küzd a még evilágból megmaradt banális szükségleteivel, melyek az áhított nyugalmat folyton megzavarják. Jajj, olyan jó lenne az 51-53. oldalakat bemásolni, de sajna hosszú...
A műben váltogatják egymást a profán (éhség, nyomor) és az emelkedett momentumok (halál és élet kapcsolata, az élők napi robotja). Jól ír erről a fülszöveg: "a szerző különös stílusa ... szórakoztató és elborzasztó, triviális és felemelő, elvont és valósághű egyszerre..."
