Előrebocsátom, a lenti "elméletet" nem érzem megalapozottnak, de a gondolattal el lehet játszani.
A minap olvastam, hogy Rupert Murdoch médiamágnás bejelentette az első, teljesen elektronikus, iPad-ra szánt újságot. Mondhatjuk, hogy ez egy kicsit olyan, mintha megtennénk az első(?) lépéseket az orwelli memórialyuk használata felé. Az ilyen eszközön bemutatott hírek - lévén nem jelentek meg nyomtatásban, nem kerülhetnek soha elő a fiók mélyéről - bármikor örökre eltűnhetnek vagy átírva megjelenhetnek, ha kellemetlenné válik a tartalmuk.
Hogy miért nem fog ez a helyzet végül előállni? A társadalom olyan bonyolult rendszer, hogy a kontrollálásához közel annyi erőforrás szükséges, mint amennyi magának a társadalomnak a működéséhez. És ez hosszú távon nem megoldható.
Nem vagyok társadalomtudós, sem történész, csak egyszerű szemlélő, de szerintem a helyzet a következő: a régi diktatúrák (királyságok, császárságok, dinasztiák) azért tudtak évszázadokon át fennmaradni, mert a társadalom úgymond kevés információval működött. Az alattvalók (elnyomottak) művelték a földjeiket, gyártották kézműves termékeiket, kereskedtek. Az egyes rétegek kis részben "keveredtek" egymással. Ráadásul a hírek távoli falvak között - vagy még inkább a birodalom távoli szegletei között - hetes vagy havi késéssel jutottak el. Próbáljon meg valaki így szervezkedni!
Ma azonban egészen más a helyzet. Monopolizálhatja egy kormány a hírszolgáltatást, megszállhatja a köztévét (hol csinálnak ilyesmit?!) de aki akar ezer más helyről tájékozódhat real time. (Jó példa az egyiptomi twitteres és facebookos szerveződés is.)
Valaki felvetheti, hogy ott van pl. Kína vagy Oroszország. Ezek szerintem nem hagyományos diktatúrák. Kínával a helyzet - megintcsak szerintem - az, hogy Kína nyitott országgá vált, a párt "hellyel-közzel" úgy irányítja az országot (vállalatait), ahogy egy demokratikus párt (kapitalista igazgató) tenné. Ráadásul egy kurzusváltás annyi bonyodalmat okozna (eredeti tőke- és érdekfelhalmozás), ami nem érné meg senkinek sem. Oroszországban pedig a nép szocializálódott úgy, hogy kedvelik az erős vezetőt (Putyin és Medvegyev kiugróan népszerű az összes politikus között).
Van azonban egy csomó kis ország Afrikában és a poszt-szovjet térségben, amelynek polgárai elnyomás alatt élnek. Nekik miért nem sikerül mégsem a kitörés? Mert nem figyelünk oda rájuk. És mert nem ismerik a lehetőségeiket.
(Vitatkozzatok légyszi, egy posztban nehéz koherensen kifejteni mindent, egy csomó dolgot kihagytam.)
Ööö, mi köze ennek az iPad-hez...?
