http://nol.hu/lap/hetvege/20110212-eszes_kutyak
Van egy érdekes komment, amit akár én is írhattam volna:
Az is egy érdekes kutatás lehetne, hogy a kutya-ember együttéléshez kapcsolódó kommunikációban az ember mennyit ért a kutya által adott jelekből.
Mert míg a kutya az ember verbális és nonverbális jeleinek széles spektrumát érzékelni és helyesen értelmezni képes, az átlag kutyatartó a saját kutyájának nonverbális-akusztikus (a legkülönbözőbb tónusú morgások, zümmögések, nyekergések, sóhajtások, vakkantgatások és ugatások), mimikai (mert van ám a kutyának az is bőven) és testbeszéd-jeleiből (melyeknek csak egy része köthető a számtalan információt közölni képes farokhoz) feltehetően elég sokat nem ért. A kutya által küldött kémiai jelekből egész konkrétan nulla egész nulla (szagok és feromonok) az általunk felfogott információ, dacára a több tízezer éves együttélésnek.
Saját magam által semmivel sem igazolható munkahipotézisem az, hogy az ember-kutya kommunikációban a kutya sokkal előbbre tart, mint az ember. Ezalatt azt értem, hogy noha a két fél együtt él nap mint nap, a kutya az ember által adott jelekből (tudatost és tudattalant együttvéve) lényegesen több információt tud kinyerni, mint fordítva.
Akkor hát... végül is ki a fejlettebb?
