A napokban Budapesten igyekeznek a hajléktalan-problémát egy huszárvágással "megoldani". Ez nyilván csak szépségtapasz lesz, a probléma attól még ott marad, hogy nem fogjuk látni.
Tavaly előtt Lisszabonban jártam, és saját szememmel tapasztalhattam meg, ott hogy megy a "hajléktalan-probléma" megoldása. Egy éjszakát kénytelen voltam a Gare do Oriente nevű (építészetileg is remek) pályaudvaron tölteni. Mikor az akkori párommal "berendezkedtünk", odajött egy taxis, és kézzel lábbal kezdte magyarázni, hogy van az állomásnak egy föld alatti emelete, ott melegebb és biztonságosabb. (Angolul kevéssé tudott, de gyakorlatilag mindenki más igen; a metróellenőrtől a villamosvezetőig.)
Mikor leértünk, döbbenten láttuk, hogy egy űrhajóbelső-szerű részbe érkeztünk, ahol sorban fekszenek a hajléktalanok. (L. a lenti képet.) Csakhogy minden tíz méteren biztonsági őr volt! Az egész éjszaka során nem volt olyan pillanat, hogy ne lett volna a látómezőnkben legalább egy őr. A városvezetés tudomásul vette: a hajléktalanság kiküszöbölhetetlen jelenség, hát akkor legalább zajoljon rendezett és kontrollált körülmények között.
