Ez a könyv óriási!

@kinoxalin: Az bizony! Teljesen spontán vettem meg, pusztán a hátsó borító szövege alapján. (Általában is bejön ez a "módszer".)
Örülök a visszajezésednek, üdv!

@Instant Filozófus: Ajánlom figyelmedbe a másik magyarul megjelent könyvét, Problemszki Szálloda a címe, szintén egy nagyon jó könyv, habár egész más a téma.

@kinoxalin: Kedves Kinoxalin, biztos lehetsz benne, hogy el fogom olvasni. Köszönöm.

Ha már ajánlásnál tartunk, akkor Douglas Coupland: Minden család pszichotikus c. könyve valószínűleg tetszene. (A cím már elárulja, hogy a téma nem áll messze a Semmivégre témájától, habár itt nem az alkohol körül forog a történés:))

@Instant Filozófus: kösz a tippet!

Ha már alkohol, akkor Charles Bukowski minden könyve az alkohol körül forog, remekművek a maguk módján. :-)

@kinoxalin: Nem igazán mindegyik Bukowski alkohol központú. A Kezdő (Ham on Rye) egyáltalán nem és a Hollywood sem annyira a pia körül forog. A nőknél viszont fontos, mert ott ugye ahhoz viszonyít (mármint oldalanként kétszer bevallja, hogy a pia és a nők közül neki a pia nyer mindig, de azért...), a Postánál is inkább mellékcselekvés,mint a lovi és a kapcsolatok/házasság.

Verhulst és Bukowski egyébként nagyon hasonlítanak az egyenes szókimondásukban, abban, hogy nem is akarják megszépíteni a dolgokat és nem is misztifikálják túl az emberi cslekedetek mozgatórugóit. Ezért van az, hogy Bukowskiról (és Verhulstról is) sokan mondják, hogy a semmiről írnak, pedig csak a szokásos (szerelem, megbocsátás, túlélés, jellemfejlődés) motivációk és végkövetkeztetések (értelmes és értékteremtő befejezés) hiányoznak belőlük.

@Instant Filozófus: Coupland esetében azért más a helyzet. Esetében inkább Vonnegut felé hajlanék, hiszen nekik igenis fontos a lét értelmetlensége mellett (ellenére?) kihangsúlyozniuk, hogy azért van remény. De ez csak az én véleményem.

Ha nyers és nem cifrázott könyvet akartok, akkor érdemes Hosseini felé nyitnotok (Papírsárkányok, 1000 splendid suns- ez most már megjelent magyarul is). Ezt még senkinem bánta meg. Ha meg romantikus realistát, akkor egyértelműen William Wharton (Büszkeség, Éjfélre kitisztul, Madárka).

@pancho_sanza: hosszú lett kissé, bocsi:)

@pancho_sanza: Köszönöm az intelligens elemzést. Sajnos Bukowskit még nem olvastam, de pótolom. A többi tippet is köszönöm.

Igazán örülök, hogy Verhulst-Coupland-Vonnegut-Bukowski diskurzus alakult ki, pont az én blogomon.