Tegnap fejeztem be a fenti belga író könyvét. Ha akarjátok tudni, hogyan lehet művészien írni egy abszolút lepusztult, céltalanul lézengő, alkoholista család mindennapjairól, akkor feltétlenül ajánlom ezt a könyvet. Mellesleg két-három oldalanként röhögtem fel olvasás közben.
A könyv önéletrajzi ihletésű. Ebből - és Frenák Pál-idézetemből is - látszik, hogy rendkívüli tehetségek a legmélyebbről is jöhetnek. Vajon mi lehet az a (genetikai?) háttér illetve ok, ami egy teljesen átlagos - vagy az alatti - család valamely tagját kiemeli? Mert hogy nem a környezet és neveltetés, az látható...
Számomra tanulság az is, hogy még Belgiumban is vannak olyan falvak, melyekben az emberek nem Tolsztoj lapozgatásával múlatják az időt, hanem istenesen berúgnak minden áldott nap...
Ejj, mijjen sokk kúltúrálisos belyegyzés vanik itt a blóggon mosttanában...