...Ez az egyik legfontosabb dolog, amit a Kelettől meg tudunk tanulni - vagyis azt, hogy valami rettenetesen rossz történik akkor, amikor nem a folyamatot élvezzük, hanem csak kibírjuk a folyamatot azért, hogy a végén majd jó legyen nekünk. A keletiek azt mondják, hogy a célért dolgozni őrültség. Eszerint a legtöbb nyugati embert elmegyógyintézetbe kellene vinni, mert nem azért dolgozik, mert a munkáját élvezi, hanem azért, hogy a munka gyümölcsét élvezze...
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa
Ez szép, de egy dolgot figyelembe kell venni: sajnos a legtöbben nem maguk választják a munkájukat, hanem kényszerülnek, hogy azt csinálják, amit csinálnak. Ideális esetben persze valóban úgy kellene lennie amint fent le van írva. De azt hiszem, nem az emberek őrültek, hanem a rendszer, amelyben élniük (élnünk) kell.
Még egy kérdés, amire így hirtelen nem tudom a választ: miért a Távolkelet nyugatiasodik, ahelyett, hogy a Nyugat keletiesedne? Hiszen a mi kapitalista rendünk kevés szellemi értéket hordoz (nem is ez a dolga, hanem a piaci mechanizmusok fenntartása, működtetése), amit mégis, az főleg az egyén és a kisebb közösségek szintjén lelhető fel, nem össztársadalmi szinten. A távolkeletiek pedig jóval inkább közösségi szemléletűek.