Gyakran ismételgetett sztereotípia tudósokkal, kutatókkal szemben az, hogy antiszociálisak, elvontak, elefántcsonttoronyban élnek.
Azt hiszem, ennek a következő az oka. Megfigyeltem sokszor magamon is, hogy ha találok egy új matematikai problémát, melynek a megoldására kifejezetten kíváncsi vagyok, akkor - ha éppen mást csinálok is: beszélgetek, vásárolok stb. - nem tudok teljesen elszakadni a kérdéstől. Várom, hogy visszaülhessek az asztalom mellé, és gondolkodhassak. Minden percet ennek szeretnék szentelni. Ilyenkor még az is megesik, hogy a barátaimnak sem veszem fel a telefont. (Bocsi, skacok! :))
Aki ismer, tudhatja, hogy nálam bulizósabb és társaságibb ember talán nincs is, de ha a fenti periódusba kerülök, ez megváltozik. A kutatómunka életforma. Létforma.
