Ma ritka dolog történt: tévéztem.
Nem jó néhány műsor alapján egyetemes következtetést levonni, de tovább erősödött az az érzésem, hogy a tudományos ismeretterjesztés elbulvárosodott.
Neves fizikus (Michio Kaku) űrháborúban bevethető "halálcsillagról" értekezik. Egy másik, szintén elég neves fiatal fizikus (Joao Magueijo) megalapozatlan hipotézisét mint a jövő elméletét ismerteti. Magueijo egyenesen mondja is, hogy azért vonakodnak elfogadni elméletét, mert el kellene vetni pl. Einstein híres E=mc^2 képletét. Mégis kit akar ezzel meggyőzni? Azt várja, hogy a nép majd mellé áll a konzervatív tudósokkal szemben ebben a kérdésben? (Egyébként elmélete szerint a fény sebessége időben változik. Ez azért nem olyan újszerű feltételezés, hiszen már Dirac felvetette az alapvető fizikai konstansok időbeli változásának kérdését.)
Egy másik műsorban egy genetikust éltettek, mert új fajt teremtett (!) egy olyan gén muslicába ültetésével, amitől annak szárnya biolumineszcens lett.
Mi lesz a következő lépcsőfok, ha már a tudomány emberei is olcsón eladják magukat?
Mindenesetre a fentieknek (mármint a tudósok ilyen viselkedésének) van szerintem egy érdekes magyarázata. A történelemben most fordul elő először, hogy nem a természet diktálja a tempót. Eddig mindig úgy volt, hogy voltak a hétköznapi természeti jelenségek, melyeket a tudományos elme megpróbált megérteni, rendszerezni, leírni, matematikai modellt találni rá. Mára azonban a természet oly mélységig és távolságig fel van térképezve, hogy nincs már könnyen hozzáférhető kísérleti probléma. Gondoljunk bele: mai elméleteink olyan precizek, hogy több milliárd dolláros hadronütköztetőt (LHC) kell építeni ahhoz, hogy új, ismeretlen kísérleti körülmények között találjuk magunkat.
Ugyanez érvényes a biológiára. Eddig csak vizsgálgattuk az élőlényeket. Történelmi mércével mérve csak mostanában jöttünk rá a természetes szelekcióra és a DNS szerepére. Mégis, ma már nekünk kell elébe menni a dolgoknak például a génsebészettel. Olyasmit tesznek a biológusok laboratóriumaikban, amit a természet csak évmilliók alatt lenne képes véghezvinni.
A fentiek tehát azt az érzést erősítik a tudósokban, hogy "teremtőkké" váltak. És ez bizonyos értelemben igaz is. Hát akkor miért ne spekulálnának teremtő módjára? Hipotéziseiket a Természet egyelőre úgysem tudja megcáfolni.
A következő kis szöveget egyfajta gúnyként találtam ki a fentiekhez:)
A tudósoknak sikerült óriási előrehaladást elérniük egy, a természetbe már az ősrobbanáskor belekódolt univerzális összefüggés feltárásában. A felfedezés alapján csak most kezd kibontakozni egy új világ előttünk. A köznapi embert is foglalkoztatja az Univerzumban mindenütt jelen levő harmónia és szimmetria. A tudósok legújabb egyenletei arra engednek következtetni, hogy ez a harmónia még mélyebb, mint abba korábban bárki is bele mert volna gondolni. Itt az ideje, hogy újragondoljuk a valóságról alkotott képünket. Kezd ugyanis világossá válni, hogy van a Természetben egy olyan egyedülálló konstans, melyben - úgy tűnik - a szimmetria egésze gyökerezik. Mára odáig jutottunk, hogy minden kétséget kizáróan kijelenthető: a legtökéletesebb síkbeli forma, a kör kerületének és átmérőjének a hányadosa pontosan ezzel a konstanssal egyenlő. Ki tudja, milyen váratlan és új világot nyit meg előttünk ez a páratlan felfedezés. Egy bizonyos: sohasem fogunk már úgy tekinteni a körülöttünk levő Világegyetemre, mint annak előtte...
(Arra ugye mindenki rájött, hogy ez a mímelt hatásvadász tudományos ismeretterjesztő szöveg pusztán a kör kerülete/átmérője=π egyenletet hirdeti...)
