Az újabb franciaországi (Sárközy nyugdíjreformja elleni) tüntetéshullám a következő agymenést indította el bennem.

Az emberek nagyon nagy része egyszerűen nem veszi észre, hogy a személyes magánérdeke és a közérdek között gyakran óriási szakadék tátong. Arra meg pláne sokan nem látnak rá, hogy épp aktuális magánérdekük erősen ütközik a következő generációk és a jövő társadalmának érdekeivel. Ad abszurdum, gyakran valójában magának a választónak nem érdeke, hogy kiszolgálják az igényeit.

Ezért hát be lehetne vezetni egy mandátumszerzés-módosító eljárást. Meg lehetne alkotni néhány, gazdasági fejlődést és a "társadalmi jövő" fenntarthatóságát mérő mutatót, melyeket alapulvéve az addig kormányzó pártokra leadott voksokhoz hozzá lehetne adni néhány százaléknyi szavazatot. Persze nem úgy, hogy antidemokratikus módon semmisnek tekintünk vagy többszörözünk szavazatokat, hanem egy "virtuális választó-tömeget" (mondjuk 3-5-7 százaléknyit) feltételezni, amely a mutató fényében abszolút racionálisan dönt az addigi kormányzatról.

Az ellenzék így nem kaphatna plusz szavazatokat, mert az érdekeltté tenné őket abban, hogy rosszabbul menjenek a dolgok. :)

Természetesen válság idején a kormányzatok igyekezete ellenére is lejtmenetbe kerülhet a gazdaság (munkanélküliség stb.), ezért a száraz mutatók (munkanélküliségi ráta, államháztartási hiány, gazdasági növekedés) nem alkalmasak, vagy csak kis részben azok.

Ötleteljünk!... Ti mit javasolnátok?

Két példát idézek segítségül, a 13. havi bérek elvételét (előző magyar kormány) és a magánnyugdíjpénztári állami hozzájárulás megvonásának (mostani kormány) esetét.
Az első esetben olyan plusz juttatás megvonásáról volt szó, mely mögött nem állt valós termelési teljesítmény. Utóbbi esetben azonban tényleges teljesítményből (vagyis a magánnyugdíj-kasszába befizetők fizetéséből) származó összeget veszik el (áttételesen). Előbbi tehát ilyen értelemben kevésbé volt problematikus. Noha kétségkívül "fájdalmasabb".