Kraft úrral kötelező olvasmányokkal kapcsolatos diskurzusba merültünk, gondoltam, megér egy külön posztot is a dolog.

Szóval lehet, hogy eretnek vagyok, de én a kötelező olvasmányok minimum felét lecserélném. Pl. A kőszívű ember fiai, Egri csillagok, Aranyember. Nem tudom, hogy ezek kinek a figyelmét kötik le. Ráadásul semmi közük sincs a mai ember gondolkodásmódjához, sem a körülöttünk levő világ problematikájához. Egyszerűen kevés dolog van bennük, amivel azonosulni lehetne egy tizenévesnek.

Én nagyon szerettem már általánosban is olvasni, de - elnézést - a fentieket ki nem állhattam. Hogy mit javasolnék?

- J. D. Salinger: Zabhegyező
- Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
- Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
- J. Saramago: Halálszünet
- D. Coupland: A rágógumitolvaj
- M. Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
- T. Pynchon: Súlyszivárvány (habár ez helyenként eléggé elvont)
- Naéspersze Rejtő!!! (Jó, nem kortárs, bár az első kettő sem éppen az, ha szigorúan vesszük.)
(Mikor német órán egyszer a pad alatt olvastam, a tanár nagy mérgesen odarobogott, és kérdezte, mit csinálok. Én meg felmutattam a Zabhegyezőt. Pislogott egy nagyot, aztán azt mondta: - Hát igen, ez nagyon jó könyv. Lenyugodott és nem cseszett le! Habár kérte, hogy azért tegyem el.)

És amit még fontosnak tartanék: legyen kötelező olvasmány más tárgyból is! Biológiából: Richard Dawkins valamely műve (pl. A vak órásmester). Fizikából: Az idő rövid története. Matematikából pl. Penrose: A császár új elméjének néhány fejezete. (Ezt inkább csak érdeklődő diákoknak.)

Úgy tudom, a történelemtanárok nem igazán szeretik a második Világháború utáni eseményeket tanítani. Ha így van, olvastassanak pl. Moldovát. Remekül át lehet érezni az akkori kor szellemiségét a műveiből. (Még a Rákosi kor üzelmeiről is írt, csoda, hogy megjelenhetett.)

De lehetne dalszövegeket is elemezni a régi versek mellett. (Ezt néhány helyen meg is teszik.) Például:
- Kispál: majd' minden számot
- Vad Fruttik: Nekem senkim sincsen (jó, ez elég egyszerű)
- 30Y: Bogozd ki
- Pink Floyd: The Wall (Na, azt megnézném, hogy ezt elemzitek: We don't need no education//We don't need no thought control//No dark sarcasm in the classroom//Teachers leave them kids alone// :))

Hogy az irodalmon túllépjünk: az ének- és rajz órák számát a minimumra csökkenteném. Az ezekhez szükséges készségek vagy megvannak valakiben, vagy teljesen hiányoznak. Kifejleszteni nem lehet. Ki kell szűrni, hogy kiknek van tehetségük hozzá, és nekik fakultáción tanítani.

A testmozgás kifejezetten fontos, ez vitán felül áll. De nem a korlát, gyűrű, szekrényugrás, nyújtó. Az ilyen szerekhez szükséges koordináció sem fejleszthető. Ez megint csak olyan, hogy az osztálytársak előtti lebőgést el kellene kerülni. (Most azt hiszitek, mi, hogy valami kövér kisfiú voltam, aki fél lábra sem tudott állni. :) Hát nem.)

A pénzügyi ismeretek oktatása is fontos lenne. A matematika óra keretein belül pl. simán lehetne svájci frank-forint átszámításokat végezni. Napjainkban például minden reggel...;)

Szerintem ma alig van olyan érettségi környékén járó diák, aki meg tudná mondani, milyen következményei vannak pl. egy jegybanki kamatcsökkentésnek az inflációra. Vagy elő lehetne venni egy hitelkínálati hirdetést, és végigszámolni, hogy mennyi is a visszafizetendő végösszeg adott kölcsönösszeg mellett. Nagy meglepetések lennének. És legalább a szülők segítségére lehetnének, ez sem elhanyagolható.

Ha Kraft meister a MAKE (ejtsd: make, és nem mék) párttal 2014-ben megnyeri a választásokat, igényt tartok az oktatási miniszteri posztra. :D

(Fontos megjegyezni, hogy néhány momentum nem az én ötletem, az egyik [origo]-s cikk ötödik kommentje értelmes hozzászólás, beépítettem.)