A lenti plakátkiállítás-mottó méltó folytatásának szánom az alábbi - Istennel kapcsolatos - posztot.

Egy poszt erejéig tételezzük fel Isten létezését. (Na persze jöhet a kérdés: melyik Istenét? Mivel az európai kultúrkörben vagyunk, a keresztény Istenről legyen most szó. Bár ez sem egyértelmű. A katolikusok istenképe, a reformátusoké vagy... Ugye, hogy már ezzel bajok vannak? Jobb is az egészet elfelejteni...)

Jelen posztban be fogjuk bizonyítani, hogy Isten bizonyos esetekben még akkor sem avatkozhat be, ha szeretné. A relativitáselmélet még az Ő kezét is megköti. Lássuk, miért.

Nos, az einsteini relativitáselmélet szerint semmilyen fizikai jel nem haladhat gyorsabban 300.000 km/s-nál (ami a fény sebessége vákuumban, megközelítőleg).

Most tegyük fel, hogy egy barátunk megkötözve ül tőlünk 3.000.000 km-re. (Így tehát a fény illetve bármilyen jel legalább 10 másodperc alatt ér hozzá tőlünk.) Barátunk mellett egy időzítőszerkezettel ellátott bomba található, mely pontosan 12.00-kor robban. (Ilyenfajta ún. gondolatkísérletekhez a fizikusok tipikusan macskákat használnak, de én macskát még gondolatkísérletben sem vagyok hajlandó felrobbantani.:))

Namostakkor odajön hozzánk egy rosszarcú ember 11:59:30-kor, és közli velünk, hogy mi az ábra. Elmondja azt is, hogy a bomba csak 70%-os valószínűséggel robban fel, tehát azért van esély a túlélésre. Mindezek meghallgatása után óránkra nézünk, és látjuk, hogy 11:59:51-van! Ismervén a relativitáselméletet, lemondunk barátunk megmentéséről (hiszen semmilyen módon nem érhetünk már oda hozzá, ehhez min. 10 mp-re lenne szükség.)

Utolsó reménysugárként azért elhadarunk egy imát, bízva a 30%-ban.

Két eset lehet: 1) Isten imánk hatására nem avatkozik be. Ez nem csak azért lehet, mert már amúgy is a pokolban látná legszívesebben ismerősünket, hanem pedagógiai célzatú is. Mégis mi lenne, ha minden imánk meghallgatásra lelne? (Nekem pl. lenne egy kifogyhatatlan viszkisüvegem.) De az 1) eset példánk szempontjából úgysem érdekes.

2) Isten beavatkozik, és a bomba szerkezetét hatástalanítja. Ez kizárólag fizikai behatással lehetséges, tehát a bomba szerkezetében változás áll be. (Ha nem avatkozna be fizikailag, a bomba 70%-os valószínűséggel mégis felrobbanna!)

(Nem túl problematikus feltenni, hogy a bomba hatástalanodását, azaz szerkezetének megváltozását tapasztalni lehet.)

Ésakkoralényeg! Itt jön a relativitáselmélet gyönyörűsége! Ekkor ugyanis létezik olyan külső szemlélő, aki ELŐBB látja a bomba hatástalanodását, mint ahogy mi ELKEZDENÉNK imádkozni! (Ez lehet egy olyan szemlélő, aki a minket a barátunkkal összekötő szakasz felezőpontjából a barátunk felé mozog.)

Ezzel tehát az ok és az okozat felcserélődne, ami logikai képtelenség. Isten esetleges beavatkozása tehát logikai képtelenség árán tételezhető csak fel!

Egyetlen kibúvó található lenne a relativitáselméletben képzetlen teológus számára: mondhatná azt, hogy "de hát Isten mindenütt EGYSZERRE jelen van!". Na igen ám, de ha ez igaz, akkor ha két helyen egyszerre avatkozik be, akkor úgymond "a bal kéz nem tudja, hogy mit csinál a jobb", a fentiek miatt. Istenről ilyen balgaságot nem tételezhetünk fel. Beavatkozásaihoz pedig fizikai változást kell előidézni. (Ha csak a lelkekben machinál, az is problematikus, de az majd egy másik poszt témája lehet...)

Esetleg azt is ellenünk vethetné valaki, hogy Isten a bombát csak a robbanás PILLANATÁBAN hatástalanítja. Ezzel az a probléma, hogy a robbanás sohasem pillanatszerű. Így ha megvolt az ok a robbanásra (ami ELŐBB van, mint maga a robbanás), akkor a bombának fel KELL robbannia. Különben egyszerűen hibás a szerkezet.

Én a magam részéről tudok még egy nehezen cáfolható kibúvót, de azt már nem árulom el. Ha rájöttök, kaptok egy sört. Sőt! Ha pontosan AZT találjátok meg, amire én gondolok, egy rekesz sört adok! A legkomolyabban mondom.

De addig is, ti adjatok inni nekem!