Egy rövidke gondolat arról, hogy mennyire alapvetőnek veszünk egy körülményt, ami pedig csak egy megvalósult esetlegesség, és korántsem törvényszerűség. Konkrétan az időérzékelésre gondolok.

Megszoktuk - sőt, az egész társadalmunkat arra építjük -, hogy az időszámításunkat természeti folyamatok irányítják. A nap szabályos pályája az égbolton diktálja a reggelt, delet, estét. A napóra a szimpla égre tekintésnél pontosabb mérést biztosít, a mai atomórák pedig ütemesen szolgáltatják a "ketyegést" majdnem a nanoszekundum milliárdod részéig pontos időméréshez a mobilunkba, a szatelitek számára és így tovább.

De mindez csakis azért lehetséges, mert a körülmények barátiak. Ha például két nap lenne az égen (a Föld egy kettős csillag kaotikus rendszerében keringene), és néha mindkettő látható lenne, máskor csak az egyik majd a másik, míg megint máskor mindkettő a Föld másik oldalát világítaná meg, nem tudnánk egyszerű naptárat, napórát, időszámítást készíteni. És ha ez a rendszer mondjuk még egy nagy tömegű neutroncsillaghoz is közel lenne, aminek a gravitációs hatása szabálytalanul befolyásolná az idő telését - az atomórán egy másodperc néha egy perc lenne néha csak egy tized és ez is attól függene, milyen távol vagyunk az órától -, az ember időérzékelése teljesen más lenne. Talán nem is vesződnénk vele, hogy rá alapozzunk bármit is.

Már a fenti is érdekes gondolat, de azt hiszem még tovább is mehetünk. Az, hogy az idő szabályosságáról ilyen alapvetően hamis (vagy inkább túlidealizált) mentális képünk van, leszivárog egészen az anyagot és annak mozgását leíró egyenleteinkbe. Egy kvantummechanikai szabad részecske például egy végtelen, "sima" térben létező valami, aminek a fázisváltozását egy szimpla időparaméter írja le. Márpedig egy részecske sosem létezik csak úgy, szabadon, mindig végtelen sok másik veszi körül, kaotikus táncban. Hogy ebből mi következik, azt nem tudom, de valószínűleg egy teljesebb, "szubkvantummechanikus" fizikai elmélete a valóságunknak le kell számoljon mind a térrel, mind az idővel, legalábbis abban a formában, ahogy azt ma definiáljuk...