Képzeljünk el egy hatalmas hajót, amely az óceánban úszik [...]. A fedélzet alatt, egyik szélétől a másikig, hosszú gerenda húzódik. A gerendához a kormánykerekek vannak erősítve. A kormánykerekeknél emberek állnak a legkülönfélébb formájú és színű öltözékekben - ők az emberiség nyílt és titkos vezetői. Mindegyiket nézik a fedélzetről a saját hívei, akik a többi kormányosra egyáltalán nem figyelnek - gyakran nem is látják őket.
Árgus szemmel nézve a láthatáron lévő felhőket az emberiség vezetői hol jobbra, hol balra forgatják a kormányt, egymással különösebben nem törődve.
- Jobbra! - súgják a fedélzeten. - Jobbra menjünk! Balra! Dél-délnyugatnak! Északkeletnek! És így tovább.
A probléma abban áll, hogy a kormánykerekek nem kapcsolódnak semmihez, kivéve a hívek mohó figyelmét. A hajó mozgására semmiféle befolyással nincsenek. Ám a fedélzeten lévő emberek hangulatát és összetűzéseit nagyon is hatékonyan irányítják, éspedig úgy, hogy a kormányosok mindegyike a saját híveire van hatással - és aztán a nézők már egymással intézik a dolgaikat, a fedélzetnek hol az egyik, hol a másik oldalán gyűlve egy rakásba. És ily módon - még ha csak nagyon közvetetten is - mégiscsak kifejtenek valamilyen hatást a hajó mozgására.
[...] Minden kormányos tényleges funkciója pusztán csak annyi, hogy forgassa a kormánykereket a kamera előtt. Minden egyebet a hullámzás, a szél és a Világmindenség Építésze határoz meg...
Viktor Pelevin - Gyengéd Érintések Művészete
