A fotós gyermekkora helyszínére utazott vissza most, harminc évvel később. A kietlen megállóban a buszról leszállva a rendezetlen házacskák, viskók képe olyan intenzitású érzelemhullámot szabadított fel benne, amekkorát nem várt, pedig azt hitte, felkészült mindenre.
Terve az volt, hogy minden házba beköszön (nem volt sok épület), és megpróbál valami fotós-dokumentációs miniprojektet összeállítani. Falucskája megérdemelte ezt tőle, befutott művésztől. Az első lakók elutasították, de néhol rövidke, már-már barátságos párbeszéd azért lezajlott. Senki sem emlékezett már rá közülük. Lassan haladt előre a girbe-gurba dűlőn. A nyolcadik vagy kilencedik házikó lehetett, amibe bekopogva egy ötvenes nő fogadta.
- Természetesen emlékszem rád, még játszottál is velem kiskorodban. - kezdte a nő, miután a fotós bemutatkozott. A férfinek magától sose jutott volna eszébe a nő, olyan mélyre süllyedt már ez az emlék. De valóban, emlékezett, hogy volt egy fiatalabb lány, aki kisgyermekkorában vigyázott rá időnként.
- Nos, érdekelnének a lakók, a történetük, és a falu utóbbi évtizedeinek történései. Szeretnék fotózni és talán egy cikket is írnék belőle, ha leközlik. - mozdította meg a nyakában lógó kamerát. Hétköznapi szituációkra gondoltam, ha esetleg beleegyezne, hogy végzi csak azt amit éppen csinált mikor megérkeztem, szívesen fotóznék egy keveset.
- Rendben, gyere beljebb. - Szólt a válasz egy alig észrevehető szünetet követve. A pici kerten át, melyben fa, ágyás vagy állatok egyáltalán nem voltak, pár lépéssel áthaladva már bent is voltak a lakásban. A világos előszoba a félhomályos szobába vezetett. Ez úgy nézett ki, mintha senki se mozdított volna el benne semmit már sok-sok éve. Szürkésfehér hímzett terítő az asztalon, kancsóban víz, púposan bevetett ágy, egy mosdótál a földön, néhány régi kép és egy sárgásfehér falvédő. Hány teljesen ugyanilyen lakhely lehet országszerte? - kérdezte magában a fotós, aki kissé savanyúnak érezte a levegőt is. A tévén egy hármas fényképtartót pillantott meg, ami tulajdonképpen az egyetlen színforrás volt a szobában. A képeken nyilván családtagok voltak. Kicsit közelebb ment, hogy megnézze őket. Gondolta, udvariasságból megkérdezi, hogy kik vannak a képen.
Mikor megfordult, a döbbenet csomót kötött a torkára. A nő teljesen meztelen volt, a mosdótálnál állt, és egy merítőkanalat tartott a kezében.
- Éppen mosdani készültem. Fotózhatsz. - Mondta a nő.
A férfiben valamilyen addig ismeretlenül elementáris erő tolult fel, az ágyékába és a mellkasába is. Ebben az erőben volt a hirtelen támadt szexuális vágy által okozott hormonális robbanás és az ennek tudatosulása okán képződött meglepődés (mégiscsak egy húsz évvel idősebb nőről volt szó, akivel egy perce még nem is ismerték egymást), csakúgy, mint a helyzet nyilvánvalóan képtelen volta miatti döbbenet.
Elindult a nő felé.
