Richard Dadd egy valószínűleg paranoid skizofréniában szenvedő festő volt, akit évtizedekik elmegyógyintézetben kezeltek. Megnézve a festményeit (pl. The Fairy Feller's Master-Stroke-ot, vagy a Contradiction. Oberon and Titania-t) és aztán megnézve a Google egyik mesterséges intelligencia algoritmusa által kreált képeket, felmerült bennem, hogy vajon nem ugyanarról a jelenségről van szó az agy esetében, mint a gép esetében. A gép a képen kis mértékben jelen levő zajokat erősíti fel, aztán próbál hozzájuk mintázatokat társítani. Más képeken meglévő elemeket beilleszteni oda, ahol van némi egyezés az eredeti kép zajával. Mondhatni: a zajba próbál meg valami értelmeset belelátni az algoritmus.
Dadd és sok más, valamilyen agyi fukciózavarban szenvedő embernél lehet, hogy az agy a zajokat (ami talán mindenkinél ott van, és az összefüggéstelen gondolatokért lehet felelős) kezeli másképpen és felerősítetten.
