Az utcán sétáltam, mikor egy hölgynek enyhén balra kellett kitérnie a motorjával, hogy ne jöjjön hozzám veszélyesen közel. Átfutott az agyamon, hogy ezzel az apró kitérővel molekulák, atomok, protonok és elektronok (meg fotonok, gluonok és kvarkok meg még sokegyéb részecske) milliárdszor milliárdjainak helyzete változott meg visszavonhatatlanul, és mindezzel együtt a hölgy egy másodperccel később ér a céljához (ha mondjuk egy lámpa meg nem állítja és behozatja vele a késlekedést) és ezzel a családja (ha van neki, vagy esetleg a háziállata(i)) molekuláit kicsit másképpen mozgatja meg, mintha én nem kerültem volna az útjába. Aztán lehet, hogy ez az apró, jelentéktelen útjába kerülés elhal következmények nélkül, mert ha lefekszenek aludni, az olyan mint a piros lámpa. Behozatja a rövidebb késlekedéseket azzal, hogy megállásra kényszerít.
Az én molekuláim, atomjaim, protonjaim és elektronjaim mozgását (és vele együtt a gondolataimat) is befolyásolta ez a találkozás. Olyannyira, hogy blogposztot szenteltem neki, így az én részemről nem volt piros lámpa. Ezt a motoros hölgy nem tudja, valószínűleg soha nem is fogja megtudni, és még ha olvasná is ezt a posztot, nem ismerhetne belőle magára. Pedig az a jelentéktelen tény, hogy egymás útjába kerültünk, még a blog.hu szerverén is nyomot hagy. Sőt, a Google napokon belül indexelni fogja ezt a posztot is, vagyis ez a jelentéktelen találkozás még a keresőóriás adatbázisában is nyomot hagy, vélhetően akár évtizedekre vagy még tovább.
