Pár hete új ismerőssel ebédelek együtt. Már elég korán kinyíltunk egymás felé, pár ebéd után tudtam, milyen bajai és örömei vannak az életben, és ő is tudta az enyéimet.
És kábé ennyi.
Két hét után már nem nagyon tudunk egymásnak mit mondani, mert közös hobbink nincs, én az ő problémáit nem tudom megoldani, ő sem az enyéimet. Ebéd után mindenki megy a dolgára.
Aztán arra gondoltam, hogy nem igaz, hogy ennyire unalmas vagyok, és talán ő sem az. Azon töprengtem, hogyan lehetne feldobni ezt a dolgot (és általában a jobb híján felszínesnek megmaradt emberi kapcsolatokat). Arra gondoltam, hogy egyszercsak előállok azzal, hogy a járdarepedésekre való rálépéseket a repedés vastagsága szerint szoktam osztályozni - van-e neki hasonlóan röhejes szokása, vagy bármi hasonló? Ha van, akkor együtt röhögünk és elindulunk valami új felé, ha nincs akkor beégtem.
