Egy barátom gerincsérülést szenvedett egyszer, ami után hosszas rehabilitációra volt szüksége. Ezen idő alatt viccelődött, hogy idős nénikkel ismerkedik a kezeléseken.
Ma egy idősödő hölgy ácsorgott előttem a buszmegállóban. A szandáljából kilátszó lábujjaira vetődött a tekintetem, és az a hülye kérdés ötlött fel bennem, hogy mikor nyalták meg vajon őket utoljára.
A fenti két részt összekombinálva az jutott eszembe, hogy az ingyen ölelés mozgalmát tovább lehetne fejleszteni, és segíteni idős(ödő) embertársainknak, hogy még egyszer (vagy párszor) az életben jól érezzék magukat. Az ágyban.
Mielőtt pfujjolnánk Instant Filozófus ötletét olvasván, tegyük szívünkre a kezünket: 70-80 éves korunkban nem örülnénk-e annak, ha valami 20-as kiscsaj (vagy srác, kinek hogy) jól ellátná a bajunkat? Naugye.
