Az alábbi rövidke gondolatok, érzetek egy magányos séta alatt születtek.
A bankjegyek jól jelzik egy nemzet lelkivilágát, életstílusát. A gyűrött, koszos bankjegyek mindent leszaró, az életet a könnyű oldalán megfogó, felszínes állampolgárokról árulkodnak. A tiszta papírpénzek pontos és megbízható társadalomra jellemzőek. (Argentin peso vs. hongkongi dollár.)
Szinte minden hajléktalannak van kutyája. A magány kutyával való elfojtása és az élet vele való elviselhetőbbé tétele sokkal erősebb annál a tudatnál, hogy nem tudnak neki rendesen enni adni (noha a kutya kap annyit gazdájától enni, mint amennyit a gazdája eszik, ez biztos).
A pillangók nem integetnek vissza. Ezt még nem tudja az a pici lányka, aki a botanikus kertben próbálja integetéssel felhívni egy közeli bokron tanyázó pillangó figyelmét.
A macskáknak (bár persze nem tudnak róla) de van stílusérzékük. Több, mint a legtöbb - mondjuk - FaceBook felhasználónak.
A világ egyik leggyönyörűbb hangja az a szimatoló keresgélés, amit egy pár hetes csecsemő (nem idősebb) hallat a cicire való rátalálás előtti pillanatokban. (A második legszebb hang az, amikor egy bontatlan borosüveg dugóját kihúzod az üvegből. Meg a folyadék, amint kibugyog a palackból.)
