A deizmus hozzávetőlegesen azt vallja, hogy létezik ugyan Isten, de a teremtés végeztével már nem vesz részt a Világ irányításában.
Ez nem is csoda. Ez a világ nem úgy néz ki, mint amit bárki is irányítana. Ha deista álláspontra helyezkedem, az azért magyarázatot követelhet, hogy miért is tartja magát távol Isten a világtól. Szerintem az ok a következő.
Mint mindenki, aki valamilyen formán "teremt" - gondolhatunk itt a gyermeknemzésre vagy egy találmány megalkotására stb. - gyönyörködik a saját szüleményében. Legalábbis egészen addig, amíg ez a teremtmény nem kezd elfajulni. Istennel is valami olyasmi lehetett, hogy létrehozta a világot: megalkotta a fizikai törvényeket, hozzá az anyagot és az ősrobbanás szingularitásából útnak indította az egészet.
Gyönyörködött is benne. Az elektrodinamikának köszönhetően létrejöttek az ionok, molekulák majd a gravitációnak köszönhetően összeálltak az első nagyobb anyagcsoportosulások; galaxisok, benne bolygók, csillagok stb.
Majd legalább egy helyen a Világegyetemben létrejött az élet is. Istent ekkor belső melegség tölthette el, hogy az általa alkotott szabályrendszer révén képesek ilyen bonyolult szerveződések is létrejönni. Majd kisvártatva megjelent az ember is. Ez még oké. Csakhogy az embernek sajnos megmásíthatatlan tulajdonsága, hogy vannak olyan törekvései, amiket kizárólag a másik megkárosítása révén, a másikon való átgázolással érhet el. Ez már erkölcs és nem tudomány.
Ezen a ponton gondolhatta Isten, hogy szar került a ventilátorba. A saját alkotása túl önálló életet kezdett el élni. Csoda hát, hogy nem bírt ezzel szembenézni, és hátat fordított a saját kreálmányának?
Szerintem most valahol a számításait ellenőrzi, hogy hogy a fenébe lehetne a fentieket korrigálni...
