Már írtam róla, hogy logikai úton bizonyítottnak tartom, hogy Isten (már amennyiben létezik) vagy mindent irányít a világban a legapróbb részletekig, vagy semmit sem. (Ezalól némi kibúvót enged a kvantummechanika, de makroszkopikus méretekben ettől most tekintsünk el.)
Egy banális példa: egyszer észrevettem egy kismacskát, aki a parkban a gazdájával téblábolt. Közelebb mentem, hogy jobban szemügyre vegyem a macsekot. Ez pár méter kitérőt és pár másodpercet jelentett az utamon. Ennyi bőven elég lett volna ahhoz, hogy egy autó valamivel arrébb elüssön vagy sem. Márpedig egy autóelütés olyasmi, amire a hívők rögtön rávágják, hogy Isten (vagy az Ördög) akarata. Ahhoz azonban, hogy valamelyikük elüttessen egy autóval, azt a macskát irányítani kellett volna, be a látószögembe. A macsek irányításához pedig annak idegrendszerébe kellett volna beavatkoznia. Vagy egy lehulló falevelet kellett volna felhasználni stb. Na mindegy, szóval szerintem nyilvánvaló az első bekezdés állítása.
Mindezt azért írtam le, mert úgy gondolom, hogy ilyen kérdésekben sohasem a szívet kell előtérbe helyezni, hanem az eszet. Elismerem, ha valami húsba vágó és váratlan történik az ember életében, azt nehéz feldolgozni, főleg megmagyarázni. A hibát ott követjük el, hogy megpróbálunk magyarázatot találni. Érzelmi alapon.
Egyszer A bár című műsorban (a Való Világ meg a Big Brother elődje, az első "valóságshow" Magyarországon) egy félrészeg srác azt találta mondani: az élet értelme az, hogy nincs értelme. Tökéletesen egyetértek vele. Azzal a kiegészítéssel, hogy "Az életnek", mint olyannak nincs ugyan értelme (leszámítva a biológiai programok végrehajtását), de az egyes egyének életének lehet saját értelme. A hibát megint csak ott követjük el, hogy megpróbálunk magunk eszkábálta magyarázatot találni olyasvalamire, amire nincs. (Jelesül itt az életre, amely filozófiailag is nehezen kezelhető kategória.)
Hogy felhozzak valamit a saját mentségünkre: elég nehéz dolgunk van egy olyan világban, ahol a fogalmak többségének nincs világos jelentése. Az élet alatt, a szerelem alatt, a káposztás tészta íze alatt mindenki egy kicsit (vagy nagyon) mást ért.
Olyan abszolútnak hitt tudományokban, mint a matematika vagy a fizika, is előfordult (és előfordul, de azt hiszem, ma már a matematikában nem, csak a fizikában), hogy homályos értelmű fogalmakkal manipulálunk. (A fizikában gondolok itt a fekete lyukak húrelméletére.)
Óriási pechünkre az van, hogy valójában a Világhoz, annak megismeréséhez csak a logikus elmélkedésen át vezet az út. Mégnagyobb pechünkre azt viszont nem tudjuk, hogy miért van ez így. Még azt sem tudjuk, a logika valójában micsoda. (Léteznek matematikai elméletek, melyek magát a matematikát próbálják leírni, tanulmányozni. Ez a metamatematika.)
Szóval szerintem ezt az arra illetékesek róják fel a Teremtőnek. Micsoda dolog olyan világot teremteni, amelynek a megismerésére szolgáló eszközök túl vannak a köznapi ember (és általában az ember) megértési képességein?! Vagy olyan agyat teremteni, amely felesleges és hiábavaló kérdéseken töpreng (mint a fentiek), anélkül, hogy felismerné?!
